Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

önkormányzati rendszer is. Az árenda összegét az egyes településekkel kötött szerződések alapján határozták meg, s ennek felosztása és beszedése belügy maradt. A községi önigazgatás mellett a felsőbb igazgatási szervek is továbbéltek. A jászkun kapitány például mint lovagrendi tisztségviselő tevékenykedett. A jászkun lakosság viszonylag kedvező helyzete a környező úrbéres vidékek jobbágysága számára nagy vonzerővel bírt, s tömeges beköltözésük, gyarapodásuk révén a Jászkun Kerület gazdasági ereje is rohamosan növekedett.

41 1731-ben a Német Lovagrend — mivel megfelelő évi jövedelmét biztosítani nem tudta — az eredeti vételárért eladta a Jászkun Kerületet a Pesti Invalidusok Házának. Az új birtokos földesúri joghatósága csaknem másfél évtizedig tartott. Végül a poroszok elleni háború miatt kényszerhelyzetben lévő Mária Terézia 1745. május 6-án Bécsben kiadott oklevele engedélyezte a jászkunok számára a megváltakozást, vagy redempciót. Ennek értelmében a lakosok kötelezték magukat az eladatás összegének, valamint a földesúr által Jászkunságban végzett építkezések és javítások költségeinek megtérítésére, vállalták 1000 lovas katona kiállítását és felszerelését, a későbbiekre pedig a hadiadó, a nádori cenzus fizetését, a királyi szolgálatok teljesítését, valamint az ország nemesi felkeléseiben való részvételt. Cserében a jászkunok jórészt visszakapták korábbi kiváltságaikat, megszűnt földesúri alávetettségük, s az ország önálló törvényhatósággal bíró, személyileg szabad lakosai lettek

42 Végérvényesen a redempcióval forrott egybe, egységes tudatúvá, mentalitásúvá a helyi népesség.

43 A megváltakozással felkínált lehetőség jelentőségét növelte, hogy számos egykori hajdútelepülést ekkor fosztottak meg végleg privilégiumaiktól, s tettek újra jobbágy faluvá. Nyilvánvaló, hogy e pozitív megkülönböztetésben egyaránt szerepe volt a jászkunok számbeli, gazdasági és katonai erejének, a jobbágyi alávetéssel szembeni sikeres ellenállásuknak, s a magyar rendek és a főméltóságok több alkalommal is kimutatható szolidaritásának. Mária Terézia a Birodalom külső nehézségei közepette nyilvánvalóan a legracionálisabb megoldást választotta, melynek egyértelmű gesztusértéke volt a magyar alkotmányosság felé is. A redempció azonban nem csak a jászkun kiváltságok visszaszerzése, hanem a társadalom fejlődése szempontjából is meghatározó jelentőségű eseménnyé vált. A korábban jogilag egységes jászkun parasztság 1745-ben végérvényesen és visszavonhatatlanul két részre szakadt. Kialakult egy megváltakozásban közreműködött, s annak révén rögzített nagyságú szabadparaszti birtokot szerző redemptus, redemptor, vagy birtokos, s egy abból kimaradt irredemptus, vagy földtelen réteg. A megváltott földekből, s a visszaszerzett jogokból való részesedés ezt követően a redempciós összeghez való hozzájárulás alapján történt. 41 Kiss J., 1979. 97—99. 42 Ember Gy., 1983. 62—63. 43 Papp L., 1941. 9.; Fodor F., 1942. 184. 44 Kelé J., 1904. 116—177.; Tatai Molnár M., 1937. 62—79. 20