Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

A jászkun társadalom tagolódásából fakadó problémák leginkább a konkrét gazdasági kérdések nyomán ütköztek ki. A Jászkunság településein gyakorlatilag egyetlen földosztály sem volt, amely nem osztotta volna meg a lakosokat. A vélt, vagy valós hibák felhánytorgatása mindenkor jellemző, mindenütt megfigyelhető. A tanácsi vezetők már igen korán tisztában voltak ezzel. Madarason 1749-ben Duzs János későbbi bíró maga is azzal utasította vissza a földosztó bíróságot, hogy "Engem ne átkozzanak, én bizony nem osztom, énis átkozom azokat, akik a földet el osztották, mert nekem annyi jó földet nem adtak, hogy egy zsák búzát bele vethetnék". A tanács különösen felháborodott a földosztók azon bírálatán, miszerint "méltók volnának, hogy mind Gergelyhalmára akasztassák".

1233 1794-ben a halasi határ felosztása ellen fellépőket végül a kerületi közgyűlés néplázítóként ítélte el.

1234 Két év múlva a kerületi közgyűlés azt is kimondta, hogy aki eztán a földosztály ellen nyughatatlankodik, lázadozik, az a felmerülő összes költségeket viselni tartozik.

123 Az első tagosítások (Árokszállás, Szabadszállás) bevezetését is állandó problémák jellemezték.

1236 Ugyancsak állandóan, s mindenütt megfigyelhetőek a birtokfoglalások, birtoknagyobbítások különböző fajtái (ház, kaszáló, nyilas, szőlő stb.), az állattartásra, regálékra vonatkozó előjogok vitái, problémái, melyek azonban az 1840-es évekre csúcsosodtak ki. A gazdasági kérdések közül rendszeresen visszatérő volt az árendálás, melyhez csatlakozott a külső törvényhatóságban lakó, de itt is birtokos lakosok problémája. Ez a népesség és az állatállomány megnövekedése, telítődése nyomán a századfordulótól vált különösen aktuálissá. A Kerületek is több alkalommal voltak kénytelenek foglalkozni e kérdésekkel, már a XIX. század első harmadában. Főként a beneficiumok árendálása és az árendált földön tartható állatok ügyében ütköztek ki leginkább az ellentétek. 1821-ben Kunszentmiklóson megállapították, hogy egyes személyek benefíciumokat csak azért árendáltak, hogy azokat tovább adják subárendába. A pusztai kocsmákra nézve ezt a szokást a tanács be is tiltotta.

1237 A több ezer darabos árendás juhnyájak árendált földön való tartása ellen a birtokosok állandóban tiltakoztak.

1238 Idővel a mesterséget űzők, mesteremberek közötti ellentétek is állandósultak. Döntően a XIX. századi céhalakulások nyomán jelenik meg a felvételek szigoro1233 Hild V, é.n. VIII. köt. 115—116. 1234 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1794. 9. fasc. 244. sz. 1235 CSML Kiskundorozsma, körlev. jkv. 1796. júl. 18. 219. 1267. sz. 1236 Bagi G., 1991. 27.; Nóvák L., 1991. 43—49. 1237 BKML Kunszentmiklós, tan. jkv. 1821. júl. 21. 187. 193. sz. 1238 Kunszentmiklóson Ballá Mihály 1820-ban a Maár örökösök és a Bakyak egyes részeit árendálva a megengedett 23 helyett 72 marhát, s több mint 1400 juhot tartott. BKML Kunszentmiklós, tan. jkv. 1820. dec. 9. 101. 265. Szabadszállás jakabszállási pusztáján Gellért Mihály árendátor az engedélyezett 2000 juh helyett 3100-at tartott. Bernáth György tasi földesúrra 1826-ban Kunszentmiklóson panaszkodtak, hogy noha 600 juh behozatalára és tartására kapott engedélyt, mégis 1425-öt hozott be. BKML Kunszentmiklós, tan. jkv. 1826. máj. 6. 49. 136. sz. Kunszentmiklóson 1827-ben Hakker Rudolf — későbbi szenátor — ellen több alkalommal is panaszkodtak a helybeliek, hogy 71 redempciós forintnyi földje ellenére több mint 1500 juhot tart, ami aránytalan. BKML Kunszentmiklós, tan. jkv. 1827. jan. 5. 97. 5. sz.; Uo. 1827. jún. 16. 167. 164. sz.; 1827. okt. 14. 202. 251. sz. 198