Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)
dása, s az ezzel kapcsolatos visszaélések fokozottabb hangoztatása, valamint a kontármunka elleni állandó fellépés is. Erre a szakirodalomban számos példát találunk. 1239 Ugyanakkor a XIX. század elejének céhalakulásai az egyes mesterségek elkülönülésére is visszahatottak. így 1821-ben Karcagon a helyi lakatosok kérésére a város patkoló kovácsát eltiltották a csizmák parkolásától. 1240 Állandó problémákat okozott az adóztatás, valamint a közösségi és királyi szolgálatok kérdése még az igazgatás felsőbb szintjein is. A hadiadó kivetésével kapcsolatban gyakori igénye volt a Kerületeknek, hogy ezt is a redempció arányában viseljék a települések. Félegyházán ezt a lehetőséget már 1771-ben felvetették, de a marhalétszámok állandó változása, s az irredemptusok számának, adóalapjának növekedése miatt egyelőre igazságtalan, felesleges lépésnek ítélték. 1241 Különösen népszerűvé vált viszont ez a törekvés a XIX. század első felében, amikor az adóalapok letagadásának méretei is látszólag e régi elv bevezetésének szükségességét igazolták. Főként a kiskun településeken volt általános az adóalapok eltagadása, amit a kerület sajátos széttagoltsága segített elő. 1803-ban már az összeírás alól jószágokat kimentő személyekre a Kerületek egy arany, vagy 15 pálca büntetést róttak ki. 1242 1813-ban az adóalapok összeírásának ellenőrzésekor kitűnt, hogy Félegyháza több sertést adott fel, mint a többi kiskun település együttvéve, Fülöpszállás egyetlen manualistát sem vallott be (!), Kunszentmiklós pedig csak 161 göböly ökröt, s egyetlen pálinkafőző üstöt és satut sem, Jákóhalma 8, míg Mihálytelek egyetlen (!) harmadfű marhát. 1243 A 20-as évek végén kiderült, hogy Halas város lakossága kevesebb marha után adózott, mint a felénél is kevesebb lakosságú Ladány. 1244 1831-ben a kerületi közgyűlés megállapította, hogy a Kiskun Kerület közönsége a dicalis összeírás alkalmával adó alá tartozó javaik zömét el szokta hagyni (titokban pesti pusztákra hajtják át azokat), s ezért a Jászság és a Nagykunság a szükségesnél jóval nagyobb terheket visel. Megoldásként azt javasolták, hogy az aránytalanságok elkerülése végett a három kerület adózását a redempciós váltság alapján válasszák külön, de ezt utóbb a közgyűlés, s a nádor is elvetette. 1245 1837-ben Félegyházán csak az irredemptusoknál 1230 olyan juhot írtak össze, akiknek gazdái az adóösszeíráskor semmit sem vallottak be. A büntetést ugyan a tanács a rossz időjárásra tekintettel nem hajtotta be, csak az adót, fűbért és a pusztai árendát, ennek ellenére az érintettek mégis tiltakoztak a Kerületeknél. 1246 A pontos adóbevallás igénye számos közösségi határozatban is megfigyelhető. így Kunhegyesen 1784-ben kimondták, hogy a "Szomszéd 1239 Eperjessy G., 1967. 38—39., 146—149. és 167—168. 1240 SZML Karcag, tan. jkv. 1821. nov. 5. 133. 517. sz. 1241 BKML Kkf.R. Kiskunfélegyháza, tan. jkv. 1771. febr. 16. 87—88. 1242 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1803. 2. fasc. 1876. sz. 1243 BKML Fülöpszállás, körlev. jkv. 1813. 133—135. 302. sz. 1244 Nagy Szeder I., 1926. IV. köt. 32. 1245 SZML Jászkisér, tan. jkv. 1831. jún. 4. 160. 156. sz. 1246 BKML Kkf.R. Kiskunfélegyháza, tan. jkv. 1837. máj. 10. 515. 379. sz. 199
