Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)
viselet, a selyem, vagy teveszőr pruszlik, az arany és ezüst paszomány, a selyem és török kendők. 1218 Sokáig tiltották az idegen divatot is. A szolgaelemek ruházatának regulázása állandóan visszatérő jelenség időszakunkban. így 1765-ben a Kiskunságban elhatározták, hogy "rövid inget, bő gatyát a ki viselt" először 30, azután 60 pálca büntetést szenvedjen. 1772-ben azt is kimondták, hogy ha a "Béresekk, Betyárokk valamely Asszonyok a Magyar szokáson kívül rövid inget, széles lábra valót varrnak, a varró Asszony 20 korbácsokat, azon személy pedig a ki viseli, 24 órai aresta után 24 korbácsokat szenved, a rajta való ruhája a mellyért a büntetést el szenvedi el hasogattatik ... csizmát Béres Szolgának Sarkantyú nélkül szabad lészen viselni, de ha Sarkantyúja találtatik, 24 órai árestommal küldessék és Sarkantyúja le verettessék. ... Béresnek ha Gyolcsinge taláttatik hasonló árestomot szenvedvén 24 óráig, de ezen szenvedés alatt egyéb víznél ne adattasson ..." Emellett a lakosoknak és szolgáknak egyaránt tiltották az idegen sapka viselését. 1219 1820-ban Szabadszállásón kimondták, hogy "a mely Béres ezen túl gyolts gatyába, vagy tekert nyakkal, és a szolgálatokkal együtt hozzájok nem illő más czifra ruhákat viselni tapasztaltatik, mind annyiszor 25 pálcza, s respective korbács ütésekkel fognak fenyíttetni". 1220 Három év múlva ugyancsak a szabadszállásiak panaszkodtak, hogy a "tselédeknek, különösen a Szolgálóknak öltözetben való Luxusa itt is tapasztaltatik". Ezért kérték a Kerületek mielőbbi, általános érvényű szabályozását. 1221 A kerületi deputátusok erre letiltották a szolgáknak és cselédeknek a hosszú orrú csizma az utcát seprő gatya, a "rémisztő kerekségű nagy kalap" viselését, s büntetést rendeltek a sorsán felül piperkézett szolgálóra is, eltiltva nekik a bársonyos rékli és pruszlik viselését. Elrendelték a hosszú csizmaorr, gatya és nagy kalapkarima levágását, illetve a rékliről a bársony lefejtését. 122 " Eltérések figyelhetők meg még a kocsmai hitelezéseknél is. Félegyházán az első gazdának 3, a másodiknak 2 forintig lehetett hitelt adni. Ha az adós nem fizetett, a tanács segített a tartozást behajtani. A boltokban a tehetős gazdáknak 3, míg a többieknek egy forintig hiteleztek. 1223 1783-ban a Kerületek határozata szerint a kocsmában 3 forintnál többel tartozó nevét és adósságát ki kellett függeszteni. 1224 Sok esetben még a temetkezés egyes szokásait is társadalmi ranghoz mérték. Kunszentmártonban 1817-ben kimondták, hogy "l-o Nagy harang csak redemptus öreg halottnak húzatik meg; 2-o Irredemptus öreg halottnak csak a második harang; 3-o Redemptus gyermekének a második harang, irredemptus gyermekének a 3-ik harang ... így a régibb jó szokás szerint és mind az érdemesebb tagokra nézve megkülönböztető tisztelet ... fenntartasson". 1225 1218 Bánkiné Molnár E., 1992. 66. 1219 Nóvák L., 1994. 157. 1220 Nóvák L., 1994. 157—158. 1221 BKML Szabadszállás, tan. jkv. 1823. ápr. 5. 36. 113. sz. 1222 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1823. ápr. 11. 429. 79/9. sz. 1223 Bánkiné Molnár E., 1992. 66. 1224 CSML Kiskundorozsma, körlev. jkv. 1783. szept. 15. 95. 1225 Dósa J.—Szabó E„ 1936. 67—68. 195
