Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

A limitációk betartatásával kapcsolatos törekvések ellenére a XVIII. század legvégére mind számottevőbbé vált a munkaerő hiánya. 1795-ben a Jászságban a kiküldött kerületi deputátusok jelezték, hogy a gazdák titokban a helyi limitációnál magasabb bért adnak» mivel a béreseket a szomszédos vármegyékben is jobban fizetik.

1190 Emiatt 1811-ben Félegyházán a tanács is kénytelen volt szemet hunyni, s hallgatólagosan elismerni a limitációk nyílt megsértését. A tanácsok már csak ezért is rendre felléptek a külső munkavállalások ellen. Az 1750-es évektől szinte évente kihirdették, hogy ha valamely béres nyári munkára kimegy a törvényhatóságból, úgy többé vissza nem jöhet, mivel "aki hol nyaral, tsak ott teleljen". A tilalomszegő kétszer botot kapott, harmadszorra pedig kicsapatással büntettetett.

1192 1766-ban a Kiskunságban hoztak határozatot az aszályos esztendő és a kevés élelem miatt időlegesen külső megyékbe távozottakról. Kimondták, hogy "mely Helységből pedig némelly munkások el mentek volna ... azok többé vissza ne bocsájtassanak, ha szinte házok vagyon is". A Halason kelt kapitányi jelentés szerint ezek javait "Bírák Uraimék adják azoknak, akik Jó Munkások és helyben maradnak". Ezen elvek kimondását azért is szükségesnek tartották, hogy "megértsék ... jövendőre magokat, sem a Kereskedők, sem a Munkások ne menthessék".

1193 1773-ban a Kerületek elrendelték, hogy a manualisták helyben dolgozzanak, s ha más megyékbe kimennek, vissza ne bocsáttassanak. Emellett meghagyták a szegény redemptusok fiainak figyelemmel kísérését is.

im Mihálytelken 1793-ban számos redemptus gazda arató nélkül maradt. Ezért kimondták, hogy "a melly Irredemptus itt helyben aratás végett Gazdát talál, más Helységben ki ne menjen, annyival inkább: hogy szükségnek idején itt helyben élelmekk fogyatkozásaiban a publicum által segíttettnek, méltó tehát, hogy boldogabb üdőkben is a helybéli lakosnak fáradságának érdemes meg jutalmazás mellett szolgálatot tesznek".

1195 1799-ben Kunszentmártonban kitűnt, hogy a zsellérek "külső" pusztákra mennek nyári munkára, s a helyi közmunkákat elkerülik. A tanács erre elrendelte, hogy ha kaszálásra, gyűjtésre maguk helyett embert nem állítanak, akkor minden elmulasztott nap után 30 krajcár büntetést kell fizetniük.

1196 Az 1553. évi XI. te. gazda-szolga viszonyt szabályozó részei folytán a szerződtetést az év utolsó hónapjában kellett — büntetés terhe mellett — lebonyolítani. A szolgálatba állás január 1-én kezdődött, míg decemberben lehetett a szerződéseket megújítani vagy felmondani. Ezek egy éves időtartamúak voltak. Halason 1773-ban Halasi Mihály és Juhász Miklós béreseket 5—5 pálcára ítélték, mivel a szerződött idő felénél önhatalmúlag elhagyták gazdájukat.

1197 1190 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1795. 9. fasc. 62. sz. 1191 BKML Kkf.R. Kiskunfélegyháza, körlev. jkv. 1811. 50. 1192 Bánkiné Molnár E., 1992. 60. 1193 PML Lacháza, tan. jkv. 1766. jul. 12. 36. 1194 BKML Kkf.R. Kiskunfélegyháza, körlev. jkv. 1773. 61. 1195 SZML Mihálytelek, tan. jkv. 1793. júl. 6. 266. 72. sz. 1196 SZML Kunszentmárton, tan. jkv. 1799. máj. 25. 323. 318. sz. 1197 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1773. ápr. 26. 159. 191