Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

A Kerületekben évente meghatározták a béresek, fogadott szolgák bérét. Ez általában kevesebb volt, mint a környező vármegyék limitációi. A tanácsok maguk is gyakorta hirdették, hogy így is szabadabban élhetnek, mint otthon. A helyi és a szomszéd törvényhatóságokban megszabott bérek közötti eltérés különösen gyenge termés, vagy természeti csapások idején vált számottevővé, meghatározóvá. 1795-ben Halason a szűk időkre hivatkozva a kapások napi bérét a tartáson kívül 9 krajcárban határozták meg, s a többet kívánó béresre 20 pálca, a többet adó gazdára pedig 2 forint büntetést róttak ki.

1182 Rossz termés idején gyakran előfordult, hogy a természetbeni juttatásokat a drágaság miatt készpénzben adták ki, természetesen a tényleges áraknál jóval olcsóbban. Utóbb a kiadott ruhaneműk minőségét is részletesen szabályozták, mivel ott is "visszaélések" történtek.

1183 A szolgafogadáskor a bériimitációk kijátszását igen szigorúan büntették. Berényben 1745-ben a gazdákra az éves szegődtetési díjnak megfelelő bírságot, míg a szolgáknak 50 pálcát rendelt a tanács.

1184 1761-ben a kerületi közgyűlés is elrendelte, hogy a gazdák a limitált béreknél többet adni ne merészeljenek, a szolgálatát év vége előtt elhagyó szolgát pedig tömlöcbe küldjék, s onnan azonnal gyalogkatonának adják. Ha a vétkes megszökne, úgy jószágát elvegyék, s megkerülése esetén azonnal tömlöcbe vigyék. A limitációt túligérö gazdára 12, a többet követelő szolgára 50 pálca büntetést mondtak ki."

85 A rendkívül agilis Herpay kiskun kapitány a következő évben kerülete községeit újra felhívta a rendelkezések szigorú betartására. Jelezte, hogy ha egy szolga egy évig szolgál, jószága fele lesz gazdájáénak. A négy kiskunsági alsó helység vizsgálataiból kitűnt, hogy az "Szegény Gazda Szolgája és Jobbágya a Béresének". Ezért elrendelte a limitációkat sértő szolgák állatainak azonnali lefoglalását, a vétkes bebörtönzését, valamint a szolgák konvenciós levéllel való ellátását, amin a szolga járandóságát is feltüntetik. Ha a gazda "elől nem tudja adni a Szolgája Conventiós Levelét ... valahány Szolgája vagyon, annyi forintra fog büntettetni, az Szolgának pedig kinek ... bére bé írva nem lészen, azonnal Katonának fog adattatni."

1186 A büntetésből történő gyalogkatonának adást a következő évben is megismételték, ráadásként pedig a kalodába zárást, valamint 1 tallér büntetéspénz fizetését szabták ki.

1187 1764-ben a kiskun gyűlés azt is kimondta, hogy a gazdák egyetlen elveszett bárányt sem írhatnak le szolgáiknak, s aki ezt megteszi, annyira fog büntettetni, amilyen értékben hiányzó javait elengedi.

1188 Az év közben gazdáját elhagyó szolgára 1781-ben a Kerületek 20, míg a szolgálókra 10 korbácsütés büntetést mondtak ki.

11 1181 SZML Kunszentmárton, tan. jkv. 1828. dec. 6. 190. 452. sz. 1182 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1795. márc. 24. 297. 123. sz. 1183 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1805. ápr. 1. 339. 133. sz. 1184 SZML Jászberény, tan. jkv. 1745. dec. 31. 8. 1185 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, körlev. jkv. 1761. 32—36. 1186 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1762. 47—49. 1187 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1763. 155. 1188 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1764. 38. 1189 SZML Kunszentmárton, körlev. jkv. 1781. oldalszám nélkül. 190