Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

IX.3. Járulékos földek A Jászkunságban a belső háztelekhez és a kiadott tőkefóldekhez (capitális földekhez) tartozó, jórészt évente — nyilasosztással — újraosztott földeket tekintették járulékföldnek. A nyilasosztásnak, mint a falusi földközösség maradványának jászkunsági fennmaradása 1745 után látszólag anakronizmusnak tűnik, de ez soha nem korlátozódott a falvakra, hanem a szabad királyi városokban is megtalálható volt. A járulékos földek jórészt a művelt határ tőkeföldeken kívüli részéhez tartoztak. A járulékos földek közé sorolták általában a réteket (kaszálókat), s településenként változóan a kukorica, köles, dinnye, hagyma, káposzta, len, krumpli stb. földeket, valamint az erdőket és sokszor a nádasokat is. Szerepelt még néhol külön veteményes, valamint egyéb, olykor speciálisan helyi növénykultúrák földjei is. Az előzőekben már utaltunk rá, hogy ezek elvileg csak a tőkeföld arányos részével voltak eladhatók, noha szabadon zálogolhatták. A levéltári anyagban, s a települések ügyvitelében egyes időszakokban jól elkülöníthetők a kaszálók, nádasok, erdők, illetve önálló csoportként az összes többi földek. Emiatt kénytelenek vagyunk mi is a későbbiekben ezt a felosztást követni. A földosztályok alapja a Jászkunságban mindenkor a redempció volt, mindazonáltal ha a tőkeföldek az irredemptusokat általában nem illették is, az erdetileg ezek arányában évenként osztott egyéb földekre bizonyos élvezeti jogaikat, s részesedésüket még hosszabb ideig elismerték. így 1752-ben Fényszarun Hatvanyi György perceptorságról való letételének okai közt szerepelt, miszerint "azt is merészlette mondani, hogy a Szegény Sorsú Lakosokk Semminemű Élelmekre való Földök ne osztassanak".

782 A nem lakos zselléreknek viszont semmiféle föld nem járt. A járulékos földeket zálogolás esetén általában a zálogbirtokos használta, bár a birtokosnak jogában állott ezeket a tőkeföldtől ilyenkor függetleníteni.

783 A nyilasként osztott földek pontos és részletes nyilvántartása meglehetősen problematikus volt. Az éves osztások ugyan rendszeresek, mindazonáltal nem mindenkor különíthetőek el a részletes tételek. A redemptusok részeltetése egyértelmű volt, s a helyi szokások is köztudomásúak voltak. így 1783-ban Kiséren a nyilasosztásokat követően Gál János szenátor jelentései nyomán a nótárius a jegyzőkönyvekbe mindössze annyit rögzített, hogy "némelly Irredemptusokk nyilasokat a mennyire jutott adott", s a tanács a tudósítást tudomásul vette.

784 Ladányon 1791-ben kimondták, hogy a nem redemptus lakosoknak egy kevés 781 A Nagykunságban — sajátos módon — ezeknek két fajtáját is elkülönítették, az ugarföldeket, illetve az apró osztásföldeket. A két földtípus használati rendje erősen összemosódott, de az ugarföldeket csak 3—7 évente osztották újra Bellon T., 1979. 78.; Hagymási S.—Bellon T., 1992. 330. 782 SZML Jászfényszaru, tan. jkv. 1752. jún. 3. 152. 783 Bellon T., 1973. 84. 784 SZML Jászkisér, tan. jkv. 1783. jún. 30. 300. 366. sz. 151