Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

Az állatlétszámok behatárolása, mely néhol az irredemptusok által tartható állatfajták szűkítését is magával vonta, sajátosan jelentkezett az 1840-es években Kunszentmártonban. Itt 1845-ben megállapították, hogy a városi juhászok az adóösszeírásoknál juhaikkal visszaélnek. Ezért meghatározták, hogy a két bojtáros juhász 40, az egy bojtáros 30, a tavaszi fejős juhász pedig 15 darabot tarthat, míg a felesleg a tanács előtt adasson el. Kimondták az irredemptusok nyáron vett, s még az őszi összeírás előtt eladott (tehát adótól és terragiumtól mentes) állatainak a fűbér alá vetését, a béresek állományával együtt. Végül megerősítették azt a korábbi rendelkezést is, amely szerint a kertészek és juhászok lovat semmiképp sem tarthattak. Itt rögzítették, hogy csak a kertészeknek engedélyeznek egy fejős tehenet.

772 A határozat után 1847-ben a földtelenek aránytalanul magas marha-, és lóállománya ellen hoztak végzést. Kimondták, hogy a valóságos szolgálatban nem lévő földtelenek összesen egy (!) marhát tarhatnak, a rendes szolgálatú cselédek, szolgák pedig két darabot. A lótartást csak a birtokosoknak engedélyezték.

773 A határozatra hamarosan mintegy 40 irredemptus jelentett be tiltakozást, mivel a lótartás eltiltása miatt vetéseiket nem munkálhatják, s így éhhalálra ítéltetnek, noha ők állataikkal mindig teljesítették a birtokosok terheit. Jelezték, hogy így őrölni sem tudnak, jószágaikat már a közadó alá is felvették, s ráadásul a kiteleltetett állatok most soványak, így csak tetemes veszteségek mellett lehetne azokat eladni. Végezetül kérték a lótartás engedélyezését, s marháik földes emberekével való felvételét. A tanács végül "méltányosságból" a végzést egy évre felfüggesztette.

774 A jelek szerint a forradalmi események miatt a végrehajtást utóbb mellőzték. Az állatállomány szabályozása a forradalmat követő időszakban is jellemző maradt a tagosításokig, a közbirtokossági földek felosztásáig. Berényben 1849ben a redemptusok minden hold birtok után 2 birkát tarthattak, míg az irredemptusoknak utóbb mind a belső határban, mind a pusztán megtiltották a legeltetést, vélhetően a tagosítások miatt.

775 1853-ban Kunhegyesen felső leiratra úgy rendezték a legelőhasználatot, hogy minden 2 forintnyi redempciós föld után 1 nagy lábasjószágot, vagy 8 juhot, vagy a juhok helyett 5 sertést lehetett tartani.

776 1858-ban Karcagon a legelő arányosításakor a korábbi gyakorlat alapján két lánc redempciós tőkeföld után 5 nagy jószágot lehetett a legelőre hajtani. Egy marhaszám 5 sertéssel, vagy 10 juhhal egyezett. Még ugyanebben az évben e számokat módosították, s egy lánc föld után két nagy jószágot legeltethettek, melyből egy már csak 4 sertéssel, vagy 8 juhhal volt egyenlő.

777 Ezen a szabályon 1867-ben változtattak újra. Ekkortól egy láncnyi tőkeföld után egy birtokos 772 SZML Kunszentmárton, tan. jkv. 1845. jan. 6. 2—3. 3. sz. 773 SZML Kunszentmárton, tan. jkv. 1847. máj. 1. 456—457. 174. sz. 774 SZML Kunszentmárton, tan. jkv. 1847. máj. 9. 469—470. 188. sz. 775 SZML Jászberény, tan. jkv. 1853. máj. 2. 68. 205. sz. 776 SZML Kunhegyes, tan. jkv. 1853. dec. 3. 52. 195. sz. 777 Bellon T., 1990. 81. 149