Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)
szabályozást tartotta be. Kiséren 1827-ben meghatározták, hogy ezután az irredemptusoknak nem fognak házhelyet adni, s így csak szabadforgalomban vásárolhatnak. 634 Ez idő tájt Jákóhalma is szűkítette a redemptusok házhelyjuttatását, s 25 forint birtokhatár alatt ezt teljesen megszüntette. 635 1827-ben egy kerületi határozat a házfundusok öléért 12 krajcár beszedését rendelte el fémpénzben, 6 * 6 majd 1828-ban újonnan szabályozták a házhelyosztások rendjét. Kimondták, hogy a települések zöménél már kialakult gyakorlat alapján ezeket három évente tartják, s a házhelyeket földmérők által kell kijelölni. Majsa javaslatára csak akkor tettek kivételt, ha "hirtelen halál jó famíliákat sújtana". (A házak építésére, elrendezésére nézve az 1802. és 1819. évi határozatokat erősítették meg.) Fontosnak tartották a rendezett utcák, s beszállásolásra alkalmas, csinos házak építését. Meghatározták, hogy "Irredemptus Lakosnak, légyen az Mester ember, vagy más akár ki, Ház Hely semmi szín alatt ne adattasson ", s a "Redemptusokk pedig csak azon esetben resolváltasson, ha osztály, vagy örökösödés útján olyan fundus, mellyen Házat építhetne, nem háromlik, azomban Házra elkerülhetetlenül szüksége vagyon". A redemptusok részére további kritériumként szabták meg, hogy a "Nagyobb közönségekben 20, a 2-ik Classisban lévőkben 15, a kisebbekben pedig 10 Holdakbul álló Föld birtokjok" legyen, valamint elvárták a jó magaviseletet, s az alkalmas ház felépítésére való képességet is. (Lacháza ekkor már a törzsökösséget tartotta a legfontosabbnak, mivel a redemptusok zömének birtoka e mennyiségeket már nem érte el.) A kiosztható házhelyek nagyságát végül 150 és 300 négyszögöl között maximálták, bár Halason a 180—360, Lacházán — a szűk hely miatt — 80—120, míg a házhelynek való földdel már nem rendelkező Dorozsmán 100 négyszögölben szabtak határt. A nem tanyás településeken a szérűskertek nagyságát 200—400 négyszögölben határozták meg, s az árat pedig ölenként 12 ezüst krajcárban. 637 Halason 1828-ban a sokasodó kérelmek miatt újra rögzítették, hogy az irredemptusoknak házfundusra jussa nincs. 638 Félegyházán 1829-ben a tanács megállapította, hogy sok olyan lakos kér házhelyet, akik katonákat nem tartanak, s katonatartásra alkalmas házok sincs, mivel istállót nem építettek. Elrendelték, hogy házhely egynek se adasson, s kéréseikkel eztán "ne is alkalmatlankodjanak". 639 Az 1830-as évektől a házhelyproblémákkal kapcsolatban döntően a már ismertetett kerületi és tanácsi határozatokat, elveket ismételték. így 1844-ben Kunszentmártonban a "Tsintsa tér" irredemptusok részére történő eladása mellett döntöttek, de a "Redemptus lakosok elsőségi jussa fenntartása mellett". 640 632 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1824. szept. 11. 136. 153. sz. 633 BKML Szabadszállás, tan. jkv. 1824. aug. 28. 196. 283. sz. 634 SZML Jászkisér, tan. ir. (1827) Capsa K., Fasc. 29., No. 24. 635 SZML Jászjákóhalma, tan. jkv. 1827. jun. 13. 161—164. 83. sz. 636 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1827. 4. fasc. 2185. sz. 637 SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1828. 4. fasc. 2185. sz.; BKML Kkf.R. Kiskunfélegyháza, tan. jkv. 1828. mára 24. 264—266. 126. sz. 638 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1828. mára 26. 50. sz. 639 BKML Kkf.R. Kiskunfélegyháza, tan. jkv. 1829. máj. 23. 654. 266. sz. 131
