Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

VIII.3. Földszerzés A feudális magyar jog szerint Magyarországon a birtokszerzésnek öt módja volt korszakunkban, nevezetesen az adomány (donatio), az inscriptio, az örökvallás (fassio perennalis, ti örök tulajdonul való átruházás), a csere (cambium), valamint a peregyezség (transactio). Ebből az öt lehetőségből a nemes valamennyivel élhetett, míg a jobbágy számára a donatio kiesett.

511 A jászkun viszonyok ettől némiképp eltértek. Teljes jogú földbirtokot a Kerületekben öröklés, vásárlás, valamint közösségi ajándékozás révén letett szerezni. így itt kiesett a donatio, valamint jórészt — az inscriptio is. Mivel az inscription szolgálatok kedvezményes — ingyenes, vagy áron aluli — jutalmazását értették, elgondolkodtató, hogy a megváltakozás nem kell-e önmagában is kollektív inscriptiónak tekinteni. Rendkívüli érdemekért, kitüntetésképpen persze többször is adtak térítésmentes, vagy kedvezményes redemptus birtokot. Berényben például Bárány János a porosz háborúban tanúsított vitézségéért nyert 1 kötél földet,

512 míg 1775-ben Halason Kis Pál huszárkapitány 300 forintos földet kapott.

513 Később itt Taskonyi István jegyző 200 forintos birtokot nyert, majd az 1806-os "pótlék osztály alkalmával Horváth Mihály kerületi kapitány kapott 50 forintos földet. Ezekre hivatkozva 1817-ben Kármán Pál táblabíró kért — követelődző hangvételű levélben — 50 forintos birtokot, házfundust valamint szőlőt. Jelezte, ha ezt nem kapná meg, úgy kéri a régibb és újabb adományok érvénytelenítését, s azok árának kötelező befizettetését is a város beneficiális kasszájába. A tanács arra hivatkozva, hogy Horváth juttatását példa nélkülinek mondotta ki, a kérelmezőnek csak házfundust és szőlőt adott.

514 1848-ban István nádor főherceg tiszteletbeli redemptusi címéről, s berényi "polgárnak" történő meghívásáról vannak jegyzőkönyvi adatok.

515 A teljes jogú redemptus adományföldtől a szakirodalom, de olykor a források sem nem egyértelműen különítik el a közfunkcióként járó haszonvételi birtokot, mely nem örökíthető, s sokszor nem teljes tartozékú redemptus birtok volt. Különösen jellemző ez az időlegesen szolgáló, jórészt idegen tisztségviselők (jegyzők, egyházi személyek) esetében. A helyzetet bonyolította, hogy sokszor ez utóbbiak is kaptak jutalomként örökíthető, kedvezményes juttatásokat (házhely, kerthely, szőlő), vagy épp birtokvásárlási kedvezményeket, melyek a térítésmentes redemptus jutalombirtok felé mutatnak, sőt arra is volt eset, hogy ezeket épp e "közszolgálati" földekből, részekből adományozták.

516 Lacházán 511 KállayI., 1985. 328. 512 SZML Jászberény, tan. jkv. 1853. szept. 10. 185. 450. sz. 513 Nagy Szeder I., 1924. I. köt. 92. 514 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv. 1817. nov. 27. 345. 270. sz. 515 Bagi G., 1991. 197. 516 Halas például 1819 előtt 400 forintért engedte át a jegyzőnek a nótáriusi házat, míg újat több mint 3000-ért tudott csak szerezni. SZML Jk. Ker., kgy. ir. 1819. 4. fasc. 1410. sz. 117