Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

1772-ben Virágh Mihály ugyan megkapta a kért 60 redempciós forintnyi birtokot, ám "csak addig, míg hivatalban lenne bírhatná, annak utánna pedig ezen földet az Nemes Helységnek" visszaadja. "Reserváltatott továbbá ezen 60 fitos Föld után interimaliter valamelly kert helyett adandó árkos, mellyben veteményeseket, ismét erdő és gaz nyilasok, Kukoritza, Kender és egyéb Redemptio után osztani szokott földek és Kaszállók".

517 Félegyházán ekkoriban a tanács Mihalovits Gábor jegyzőnek a notariusi földet kedvezményesen, 78 forint 18 dénárért örö- kösen átengedte.

518 Dorozsmán 1776-ban Komáromy Elek nótárius nyert 2 kötél szállás és 2 kötél nyilas földet a legjobb minőségből, 80 forintos kedvezményes áron, 20 éves szolgálata jutalmául.

5 Árokszálláson a jegyző csak 1781-ben kapott egy 5, majd 1818-ban egy 9 vékás földet, de csak használatra.

520 1794-ben Karcagon a katolikus lelkész kérte a várost, hogy neki is juttassanak a tőkeföldek után járó járulékföldekből. A válaszban kimondták, hogy a plébános földjeit "nem úgy bírja mint Redemptus", s ezért az évenkénti nyilasosztásból nem részesedhet, de "még is midőn dinnye és kender föld Irredemptusoknak is osztatni fog, a Tiszteletes ur sem marad ezekből ki".

521 1813-ban Ozorótzky János apáti nótáriusnak a tanács 18 évi hű szolgálata jutalmául a tanács ház- és kerthelyet adott, mire nemes Tajthy István fellázította a lakosokat a tanács, a jegyző, illetve a végzés ellen.

522 Néhol a nem örökíthető birtokrészekhez sorolhatók azok a részföldek (házhelyek, szőlők) is, amelyeket a katonai szolgálatra jelentkezetteknek adtak. A nem családosok esetében ez az adományozott halálával visszaszállt a közösségekre, míg egyenesági öröklődés lehetősége esetén rendszerint a tanácsok döntöttek. A legtöbb helyen azonban idővel elismerték ezek örökíthetőségét. A nem redemptus elemek számára egyedüli út a redemptussá válásra — a beházasodás csökkenő lehetősége mellett — a földvásárlás volt. A szabadforgalmat az ismert privilégiális kötöttségek akadályozták, valamint az adásvételeket adminisztráló tanácsok. 1762-ben a berényi tanács kimondta, hogy a redemptus birtokot tulajdonosa a földváltás kori ár felett nem adhatja el, ~ ám ezt a rendelkezést nem lehetett betartani. Az irredemptusok földvételeit adataink szerint főként a Jászságban igyekeztek meggátolni. 1821-ben Apáti város tanácsa hozott egy rendkívül érdekes határozatot. Imrik Imre csizmadia 14 forintos földvásárlásakor — kihasználva a szerződés teljesítésének elhúzódását — kimondták, hogy ezentúl az irredemptusoknak a földek "vétele meg nem engedtetik", s az említett esetet is csak zálogolásnak ismerik el. A határozat indítékaként azt jelölték meg, hogy az irredemptusok "földeknek által történhető vételével a Redemptusoknak előnybeli Jussának Statútumaink szerént praejudicumot ne tegyenek". 517 PML Lacháza, tan. jkv. 1772. okt. 31. 99. 12. sz. 518 Szerelemhegyi T., 1882. 123. 519 Győry J., 1937. 90. 520 Kóczián Gy., 1882. 521 Bellon T,. 1973. 83. 522 SZML Jászapáti, tan. jkv. 1813. jún. 19. 154—161. 258—276. sz.; Hild V., é.n. I. köt. 214—235. 523 BKML Szabadszállás, tan. jkv. 1819. márc. 16. 20. 86. sz. 524 Fodor F., 1935. 445.p. 525 SZML Jászapáti, tan. jkv. 1821. ápr. 3. 365—367. 119. sz. Kérdéses, hogy a határozat előtt a 118