Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

A karcagi Kálmán család iratanyaga alapján egy tehetős nagykun tisztviselői família birtokainak alakulását kísérhetjük figyelemmel, kik rendszeresen töltöttek be fontos kerületi, illetve nagykunsági tiszteket. A földváltó ős 1745-ben Kálmán István volt, aki a vagyonos rétegnek inkább a második vonalába sorolható. Fia András 590 öl földet örökölt, melyből előbb eladott 80 ölet, majd évek során lassacskán megduplázta a birtokát. Örököse fia Sámuel (meghalt 1830 körül) volt, kinek vagyonát 1832-ben írták össze. A leltár szerint volt 93 marhája, 37 lova, 63 sertése, 584 juha, 927—1024 öl (így!) földje, valamint 225 sor szőleje. Házánál 5 szolgát és 2 szolgálót alkalmazott. A két lány ingó javakkal történő kielégítése után a birtokot Imre és Sándor fiai örökölték, kik ezt 1847-re 2570 ölre növelték. A vagyonszerzésben Sándor volt a meghatározó személy, kire aztán a gyermektelen Imre halála után az egész vagyon maradt. Kálmán Sándor 1828 és 1847 között 137 alkalommal vásárolt földet Karcagon, s eme ügyleteire összesen 28521 váltóforintot költött.

451 A XIX. század első felének egyik, ha nem a legnagyobb földszerzője azonban a már említett halasi Kolozsvári István volt, ki tudtunkkal nem is bírt adómentességgel. Ő 1820—1848 között mintegy 110 (!) földvásárlást hajtott végre, döntően cserék révén. A kisebb birtokrészeket mindig értékesebbre cserélte, s a különbözetet készpénzzel fizette ki. Majd 30 év alatt mintegy 65000 váltó forintot és 1000 ezüstforintot fektetett földvásárlásba. Az elmondottak alapján talán megkockáztathatnánk, hogy a tőkeföldek általános széttöredezése mellett leginkább ott jelentkezik a felhalmozódásuk, ahol alacsonyak voltak a maximális váltságösszegek, vagy eleve így szabályozták őket. Ez azonban a folyamatok túlzott leegyszerűsítését jelentené. Célszerűbb tehát úgy fogalmaznunk, hogy a birtokállomány vizsgált időszakban a népszaporodás nyomán bekövetkezett birtokaprózódás, illetve a birtokforgalom rendkívül dinamikus kölcsönhatása nyomán alakult. Az általánosnak tűnő birtokaprózódás mögött családtörténeti kutatások segítségével olyan birtokhalmozódások is kitűnnek, amelyek első pillanatban nem fedezhetők fel. Ugyanakkor Apáti példája arra is rámutat, hogy további vizsgálatokat igényel annak kimutatása, milyen hatással volt a birtokkoncentráció szempontjából a — helyi és kerületi — tisztviselői adómentesség, mely egyes családok esetében alighanem egész időszakunkon végigfutott.

453 451 SZML Családok, A Kálmán család iratai. 452 BKML Kkh.R. Kiskunhalas, tan. jkv-k. 453 A Kerületek tisztviselői karának jelentős része a Jászságból került ki, főként Berényből és Apátiról. Berény megmaradt anyagai pillanatnyilag nem tettek lehetővé ilyen vizsgálatokat, ez a későbbiek feladata lenne. 107