Bagi Gábor: A Jászkun Kerület társadalma a redempciótól a polgári forradalomig, 1745–1848 – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 52. (1995)

VIII. A BIRTOKBÍRHATÁS ÉS FELTÉTELEI A jászkun birtoklás, birtokbírhatás feltételei, jellemzői az országos törvények érvényessége — sa hajdúsági és királyi városi viszonyokkal való számos hasonlóság ellenére — sok tekintetben eltértek az átlagos magyar viszonyoktól. Az alábbiakban a jellemzőbb sajátosságokkal foglalkozunk, három témakör köré csoportosítva mondandónkat. VIII. 1. A honosság A Jászkunságban a rögzülő birtokszervezet a redempcióra megy vissza. A megváltakozással ugyan polgári birtokról még nem beszélhetünk, de feltételei ekkortól mégis előrehaladottabbak, mint az úrbérrendezéssel kristályosodó jobbágyi, vagy a 1783 után körvonalazódó hajdúbirtok.

454 A birtokbír hatásnak a Jászkunságban 1745-től a legfontosabb kritériuma a honosság (concivilitás) volt, ami nem egyezett a beköltözés engedélyezésével, annál jóval magasabb rendű állapotot jelölt. Ezt a helybeli redemptusok gyermekei születésükkel automatikusan megkapták, s elvesztése csak főbenjárónak ítélt bűnök — gyakran ismételt — elkövetése után következett be, a helységekből való kitiltással.

455 Más volt a helyzet a redempció után betelepülőkkel, származástól, képzettségtől, foglalkozástól függően. Az ő honosításuk (vagy ennek megtagadása) — mint már láthattuk — a jászkun közösségek tanácsainak egyik legfontosabb, féltve őrzött joga volt, mellyel gyakorta éltek, sőt idővel vissza is éltek. Esetenként honosítás nélkül is élhetett, s halhatott valaki a Kerületekben, de csak ez adott számára valódi esélyt a társadalmi továbblépésre, emelkedésre, ingatlanszerzésre, s nem utolsó sorban közösségi elismerésre. 454 Balogh I., 1969. 57—58. 455 E bűntettek jellege időszakonként változott. A redempciót követően az idegent három alkalommal engedelem nélkül befogadó, visszaeső személyre szabták ezt ki, de később az apáti néplázítőkra, sőt esetenként egyes méltatlan hivatalnokokra is. 108