T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

S. Lackovits Emőke: A gyermek a falusi társadalomban és a családban. (Veszprém megye, 1880-1950)

a bálokba, felmehetett a templom karzatára és házasodási szándékkal udvarolhatott. A lányok 3-4 esztendősen anyjuk vagy nagyanyjuk mellett apró feladatokat teljesítettek: „ergye fiam, hozzál be egy kis fát" vagy „ergye hozzál be vizet" - adták ki nekik a munkát. Kicsi székre állva rántást kavartak, mosogattak, tavasztól őszig libákat őriztek, amely munkát napszámban egy-egy öltözet ruháért falubelieknek is elvállalták. Kivitték a szemetet, segítettek a kertben gyomlálni, megetették a baromfit. 6 esztendősen anyjukkal, ültetés előtt lámpázták a tojásokat, résztvettek a tésztagyúrásban, összeszedték a mezőn az elhullott gabonaszálakat, szombatonként összeseperték az udvart, utcát, télen a ház elől a havat. 8-9 esztendősen mosogattak, jelentős segítséget nyújtottak a főzésben, résztvettek a kerti és szőlőbeli munkákban, kapáltak, gyomláltak, szőlőt kötöztek, vizet hordtak, elvitték a mezőn dolgozóknak az ebédet, s vigyáztak kisebb testvéreikre. Szegény családokban, cselédemberek gyermekei közül a 9 esztendős leányka módosabb családhoz szegődött el pesztrának. 10-12 évesen megfőztek, kenyeret dagasztottak, résztvettek a mosásban, varrásban, állatgondozásban, kerti és mezei munkákban. 13-14 éves lány markot szedett, kötelet terített. 14-15 évesen teljes értékű munkaerőnek számított, akinek udvarolhattak már, de aki a szülői akarat teljes alárendeltségében élt. Ilyen korú lány anyjával eljárt piacozni is, fejen vive a terményekkel, tej haszonnal megrakott kosarat, amely munkát mindig csak nők végezték. Sokgyermekes, szegénysorsú családok lányai vagy mezőgazdasági idénymunkásnak vagy cselédnek szegődtek: egyrészt a családot segítették keresetükkel, másrészt megszerezték a hozományra valót. Általában elmondható, hogy a napszámért, cselédkedésért kapott kereset nem a fiatalé, hanem a családé volt, fölötte a szülő rendelkezett, s ez ellen lázadni nem jutott senkinek eszébe. Sajátos helyzetük volt az iparostanoncnak adott gyermekeknek, akik a mesterség fogásainak elsajátításán túl a falusi mesterembereknél olyan szolgagyerekek is voltak, akik munkájukért nem kaptak bért. Ezek a falusi mesterek az iparűzés 435