T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

S. Lackovits Emőke: A gyermek a falusi társadalomban és a családban. (Veszprém megye, 1880-1950)

ra, ahol erre lehetőség nyílott. A II. világháború esztendeiben ilyesmi már nem fordult elő. Különösen nehéz életük volt azoknak a gyermekeknek, akiknek apja a harctéren elesett, mert a csonka családban a legidősebbnek és a fiúgyermeknek kellett a férfierőt igénylő munkát és a gondok egy részét is anyjától átvállalnia. Általában 1-2 esztendős eltéréssel elmondható, hogy gazdacsaládban a fiúk 5-7 esztendős kortól az állatokat őrizték, előtte apróbb ház körüli munkákba már befogták őket, így fát, vizet vitettek be velük. 8-9 esztendősen apjuknak segítettek a mezőn: szénát forgatni, gyűjteni, szántásnál az eke szarvát fogni, az állatokat vezetni. Az állatok gondozása változatlanul feladataik közé tartozott, ezt egymástól vették át a testvérek. Sőt, ahol csak egy fiú volt, ott az állatok legeltetésében a leányoknak is részt kellett venni. Szegény családok gyermekei már 9 esztendősen kisbéresnek, őrzőgyereknek „szógagyereknek" szegődtek el, akiknek bére biztosította számukra a téli ruhát és lábbelit vagy jó kiegészítője volt a család bevételének. Gyermektelen házaspárok is szívesen alkalmaztak őrzőgyerekeket. A 10-12 esztendős fiúk apjuktól megtanulták a kisebb szerszámok elkészítését, pl. villa, ásó, kapa, kapanyélnek való fát hoztak, kifaragták, de elsajátították a szekérrúd, iga, tézsla stb. elkészítését is. Megtanultak szőlőt metszeni, permetezni. Egyik monoszlói adatközlőm 15 esztendősen a környéken keresett napszámos volt, olyan kitűnően tudott szőlőt metszeni. 13 esztendősen apja befogta: „adok egy jó ollót, ergye, megtanítlak metszeni". De ugyanőt 12 esztendősen hajnalban azzal ébresztette fel, hogy: „te gyerek, ne lopd a napot ingyen", s a mezőre küldte. Betakarításkor a 13 esztendős legényke megrakta a szekeret, télen pedig fáért ment az erdőbe. 15 évesen kezdték a kaszálást, 16 esztendős legény önállóan aratott, s ezzel a család teljes értékű tagja lett mint munkaerő. Döntési joga továbbra is az apának volt, aki szükség esetén fegyelmezte is legényfiát. A közösség teljes értékű és jogú tagjának a minden munkát elvégezni képes, beavatott legényt tekintették, aki asztalhoz ülhetett, betérhetett a kocsmába, eljárhatott 434