T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

S. Lackovits Emőke: A gyermek a falusi társadalomban és a családban. (Veszprém megye, 1880-1950)

munkákat: kapálás, vízhordás, kötözés, sőt 12 esztendős koruktól férfinapszámért dolgoztak, az apjuknak végzett fuvart teljes értékű munkaerőként leszolgálták. Hasonló, vagy még keményebb munkát kellett végezzenek a mezőgazdasági idénymunkások, a summások felnövekvő gyermekei, akik már 6-3 esztendősen könnyebb mezőgazdasági munkát végeztek, 9-10 évesen megkeresték téli ruházatukat, napszámba jártak, fiúk, lányok egyaránt, 11-12 évesen már a cséplőgép mellett, a legporosabb munkát végezve találhatók, 13—15 évesen pedig teljes értékű munkaerőként a summásbanda tagjai között dolgoztak.

7 Az I. és a II. világháború jelentős változást eredményezett a gyermekek munkába fogásában, valamint a gyermek személyének értékelésében. A munkabíró férfi családtagok hosszan tartó katonai szolgálata, a hadifogság vagy az apa halála a család fiúgyermekeire idő előtt kirótta a férfimunkát. Korábban a gazda által végzett szántóföldi és az állatok körüli munkákat a 10-14 esztendős fiúnak kellett megtanulnia és megcsinálnia. Különösen súlyos gondokban kellett osztozniuk anyjukkal a hadiárváknak. Azokban a családokban, ahol csak leánygyermek volt, ott nekik kellett a férfimunkába bekapcsolódniuk: szántottak, vetettek anyjukkal, az aratáshoz fogadtak csak bérmunkást. Az olyan családokban, ahol a gyermekek életkoruk miatt még nem lehettek anyjuk segítségére, gyermeknapszámost fogadtak bizonyos szántóföldi (szántás, vetés) és szőlőbeli munkák (metszés) elvégzésére. Egyik monoszlói adatszolgáltatőm így emlékezett ezekre az időkre: „mentem dolgozni a hadiasszonyoknak..." A napszámos vagy cselédemberek családjában a fiúgyermeknek kellett a férfimunkát elvégeznie. A háborús években így korábban váltak felnőtté, a társadalom teljes jogú tagjaivá a gyermekek, mint békeidőben. Az I. világháború idején annyi könnyebbség még volt, hogy a férfi nélkül maradt családokhoz hadifoglyokat adtak munká7 Petánovics Katalin: A zalai summásgyerekek munkába nevelése. ín: Emlékkönyv a 125 éve születeti Sebestyén Gyula tiszteletére. Veszprémi Múzeumi Konferenciák Î. Veszprém, 1989-1991. 63-64. 433