T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)
S. Lackovits Emőke: A gyermek a falusi társadalomban és a családban. (Veszprém megye, 1880-1950)
Miközben a gyermek a család és paraszttársadalom törvényeit, szokásait elsajátította, aközben elsajátította azt a nevelési modellt is, amelyet az alig változó körülmények között, azonos lehetőségekkel rendelkezve felnőve, maga is megvalósított. A paraszti élet törvényeit és a munkát a gyermek a család felnőtt tagjainak segítségével ismerte meg. Mert „a család az ivadékok felnevelésének helye és munkaszervezet". 6 A család gazdasági egységként is funkcionált, ahol a gyermekek munkába fogása és az elvégzendő munka a család nagyságától, szerkezetétől, vagyoni helyzetétől és az adott földrajzi egységben uralkodó gazdálkodási ágtól függött: az elsősorban földművelő közösségben először a földművelésbe, az állatok gondozásába kapcsolódtak be a gyermekek. Az elsődlegesen földművelő közősségekben később kezdtek az állatokkal foglalkozni, míg az uralkodóan állattartó közösségekben a szántóföldi földművelés munkálataiba kapcsolódtak be később. A Balaton-felvidéki szőlőtermesztő családokban bizonyos munkára már korán befogták a gyermekeket is, így kötözni, tetejezni, rakományt (szőlősorok közötti vetemény) kapálni, szüretelni. Leghamarább a nagyon szegény, nincstelen, mezőgazdasági bérmunkás, cseléd családokban és a nagygazdáknál vették igénybe a gyermekek munkaerejét. A közepes birtokkal rendelkező parasztcsaládokban, a magasabb életnívójú kisnemesi családokban a gyermekeknek a játékkal eltöltött esztendei hosszabbak voltak, munkába fogásuk fokozatosabban és kíméletesebben történt társaiknál. Különbség volt a lányok és fiúk által végzett munkában is. A lányok elsősorban a háztartási, ház körüli, kertbéli (veteményes-, káposztás-, virágoskert) és az apró jószág körüli munkákat sajátították el. Kivételt csak azok a családok képeztek, ahol nem volt fiúgyermek. Ez esetben gazdacsaládban mind az állatok körüli tevékenységbe, mind a szántóföldi munkába beletanult és részt vett a leány is, elsősorban a legidősebb, aki apjának fiúértékű segítségévé vált. Ugyanez jellemezte a mezőgazdasági bérmunkásokat is: vincellércsaládban a lányoknak kellett megtanulni és elvégezni a férfierőt követelő 6 Erdei Ferenc op. cit. 4-9. 432
