T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)
Balogh Jánosné Horváth Terézia: Gyermekek saját készítésű ékszerei
Formák és használatuk A felnőtt ékszerkészletéből minden fontosabb fajtára akad példa: Fejékszerek Koszorút lányok szoktak libaőrzés közben hordani, száras virágokból: szarkaláb, pipacs, búzavirág, csarab, havasi gyopár, piros herevirág, margaréta, gyermekláncfű. Több anyagból is állhat a mezei koszorújuk. Hódmezővásárhely környékén a lányka „A földimogyoró piros virágát hajába is tűzi, meg a papsajt leveléből és a széksalyátából készített koszorúba is", írja Kiss Lajos. A szépen, erősen megkötött koszorú nem csak addig tartott, míg kinn voltak a libákkal: „este virággal feldíszítve, énekelve mentek haza" a rákoskeresztúri lányok, írja Sinkovics Istvánné Kalina Julianna. A Kis-Balaton vidéki Sármelléken konkrétabb szerepe is volt: „lakodalmat szoktunk játszani, koszorút szoktunk kötni libavirágból" a játékbeli menyasszony fejére, emlékeznek a helybeliek. Kalotaszegen konfirmálásra kötöttek koszorút pünkösdi rózsából a lányok fejére. Ugyanott „Ha fiatal lány vagy legény halt meg, szászfűből kötöttek koszorút. Az erdőről szedték. Piros csipkét és pattogatott kakast (=kukorica) fűztek füzérnek, azt tették a szászfuből készített koszorúra" - közli Péntek János és Szabó Attila. Füldíszként a lányok egyszerűen a fulkagylójukra akasztottak cseresznyét, meggyet; Baja környékén gyűrű formára hajtogatott akáclevél szárat, továbbá láncot, amit gyermekláncfű vagy papsajtmályva szárából vagy kis mezei virágokból dugdostak össze. Akinek az átlyukasztott fulcimpájában igazi, fém fülbevalója volt, az esetleg csüngőt csinált még hozzá: Vác környékén magokból kiszabott kosárkát. Kalapdíszt nemcsak a felnőtt pásztorok fontak lószőrből maguknak, hanem a pásztorgyerekek is, főleg akkor, amikor a felnőttek körében ez már kiment a divatból. 679