T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Balogh Jánosné Horváth Terézia: Gyermekek saját készítésű ékszerei

Nyakékek Zsinórféle gyakori papsajtmályvából. Hamar széthullik a lányok nyakán. A dunapataji kislány, akit fényképeztem ilyen nyakék készítése közben, jó hosszú zsinórt talált csinálni és egyet gondolt: ugrókötélnek használta (6. ábra)! Ezt a funkciót már igazán csak néhány percig bírta a tákolmány... Láncot legtöbbször gyermekláncfűből vagy kákicsból készítettek. A Szentendrei-szigeten emlegették, hogy amint a nyakukba vették, „mingyár szétment". De sokszor nem is vették föl, csak dugdosták szorgalmasan a láncszemeket egymásba; „Ki tud hosszabbat csinálni, arra ment ki" - tehát a készítés öröme volt a fontos... Gyöngyszem csüngőnek, gyöngysor teljes nyakéknek nemcsak agyagból, hanem sokféle növényi elemből, sőt csiga- és kagylóházakból is gyakran készült falun. Viselték is, a tartóssági foka arányában. Esztelneken például kedvelt nyakgyöngy a „cérnával összefűzött kecskerágó termése (bár ez nem tartós, mert a mag /oly ki belőle)" - írja Gazda Klára. Melldíszek Vállszalagot zsinórszerüen és pántszerüen is csináltak a gyermekek. Esztelneken „Fél vállukról az ellentétes karjuk alatt átvezetett koszorújuk egybefont végű, margarétával díszített nyírág vagy nem túl paraj, vagyis zsenge tölgylevélből font füzér. Az utóbbihoz hasonlót említ Buda környékéről Hathalmi Gabnay Ferenc: ,,A lombfakadással azután ... vállszalagok készülnek ... Ezekkel azonban nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek is ékesítik magukat, annak jeléül, hogy a zöldben voltak." Óralánc Szegeden „A lószőrláncokat... valósággal felnőttek viselték óralánc gyanánt s mind gyerek fonta játékból." Hathalmi Gabnay Ferenc az utánzó gyermekjátékszerek körébe sorolja az óraláncot: „Ezt is csak fiúk csinálják. Gyermekko680