T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Füvessy Anikó: Tiszafüred környéki inas- és segédtréfák a múlt század utolsó negyedéből

úgy, hogy 20 darabot is összeszedett, ezt aztán eladták, ebből lett pénzük. Ritka kivételtől eltekintve szinte állandóan éhesek voltak, hiszen a mester olyan vékonyra szelte a kenyeret, hogy át lehetett rajta látni, ezt hívták csillagos kenyérnek. A süpőcleves fogalmát a Budapestet megjárt segédek honosították meg. így nevezték a pesti ínségkonyhán kapott bablevest, ami olyan híg volt, hogy babot se látott, húst meg pláne. Később néhányan a mestemétől kapott tartalmatlan levest is így emlegették, melyet úgy kínáltak egymásnak, hogy süpőcleves nyelvvel és körömmel, és ez utóbbin saját nyelvüket és kanalazó kezüket értették. Az éhes inasok gyakran egymást is megtréfálták. A tejbe keserűsót tettek, így kínálták egymást, hogy hasmenése legyen a másiknak. Ahol több, a mesternél lakó inas volt, ott divat volt a csillagrúgatás. Ha nehezen ébredt fel, a lába ujja közé papírt raktak, ezt meggyújtották. A század elejétől igen nagy divat volt a farokakasztás. Két-három inas játszott össze egy társuk rovására. Horogra kócot kötöttek, kettő elterelte az inas figyelmét, a harmadik meg véletlenül nekimenve, ráakasztotta a farkat. Ezt egyszer egy idős füredi cipészmesterrel is megtették. Enyvbe mártották a kócfarkat és mikor a mester felállt a suszterszékből, hogy felvegyen valamit, beletették a farkat. Az a nadrágjára ragadt, még délután is, mikor a kocsmába ment, akkor is rajta volt. A kocsmabeíiek jól kinevették, „ríva ment haza". Persze, az inasok később nem is mertek a suszterhez menni! Saját mesterükkel persze nem próbáltak viccelni, annak nagy tekintélye volt. Viszont a mester igen büszke volt inasára, ha az másokat meg tudott viccelni, „annak örült a mi mesterünk, ha más mesterrel valamit csináltunk". Az ilyen tréfák szenvedő alanyai az idős, rosszul látó, már osztott figyelmű emberek voltak. Folyáspusztán, a fókáptalani uradalomban az idős gépészmestert viccelték meg. Pipájában a dohányt puskaporral cserélték ki, mikor rágyújtott, nagyot robbant. A pipával való tréfa széles körben ismert. Volt úgy, hogy kóccal, volt úgy, hogy fáradt olajjal cserélték ki benne a dohányt (Tiszaszőlős, Tiszafüred). 631