T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)
Füvessy Anikó: Tiszafüred környéki inas- és segédtréfák a múlt század utolsó negyedéből
Az idős kazánfűtőt is megtréfálták. Készítettek egy olyan összerakható furulyát, melynek belsejébe kormot tettek, a végén meg dugóval bedugták. Két lyuk volt rajta, az egyiken belefújtak, akkor a másikon kijött a korom az arcába. „Kálmán bácsi - hízelegtek neki -, halljuk, jól tud tárogatózni." „Furulyázni jobban tudok!" Erre odaadták neki a preparált furulyát. Mondták, ebbe ám jól bele kell fújni. Bele is fújt az öreg, de már akkor szaladtak az inasok! Máskor, arra hivatkozva, hogy munkájukhoz lemezre van szükség, arra kérték az öreget, fakalapáccsal egyenesítse ki a lemezt. Előtte azonban a fakalapácsba lyukat fúrtak, ebbe a riasztópisztoly robbanótöltetéből öntöttek, majd a lyukat dugóval bedugták. Mikor az öreg egy jó nagyot a lemezre ütött, felrobbant a töltet, szétvetette a kalapácsot. A kovácsok azzal szórakoztak, hogy az üllőre köptek, ha új inasuk vagy ha ismeretlen jött a műhelybe. Ha erre a forró vasat rátették, majd kalapáccsal ráütöttek, nagyot durrant. Ők meg jót nevettek, ha valakit megijesztettek. Inasukkal szándékosan forró vasat fogattak meg - részben azért, hogy szokjon hozzá a meleg vashoz. A kéményseprőknél meg az a szokás divatozott, hogy forró kását tettek a tanonc papucsába. Ez addig volt szokás, míg a kéményseprők papucsban jártak. Főként télen, disznóölés idején szórakoztak így, azoknál a házaknál, ahol éppen a hurkához való kását főzték. A mester vagy a segéd sok tréfára rávette az inast. Ugyancsak az elterjedtebb történetekhez tartozik a nagyszót halló mester. Ezt főként idegennel lehet megcsinálni, aki nem ismeri jól a mestert. Asztalossal, áccsal (Abádszalók), gépésszel (Tiszafüred), kováccsal (Tiszaigar) egyaránt elmesélték. Az asztalosmestert kereste az idegen Abádon. Mondták neki, most éppen otthon van, de hangosan beszéljen vele, mert kicsit nagyot hall. A mesternek meg azt mondták ; keresi egy öreg paraszt, de kiabáljon vele, mert igen süket. így kiabálgattak egy ideig egymással, míg a mester halkan szidni kezdte a vén süketet. „Ki a süket? Kend, nem én, az inas mondta, hogy kiabálni kell magával!" 632
