T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Ökrösné Bartha Júlia: Karcagi gyermekközösségek és játékaik

Az ének alatt a körben álló lányka párt választott magának s vele súrolt. Utána helyet cseréltek s a játék folytatódott tovább. Kisebbek játéka a Hej koszorú, koszorú. Kört alkotnak, egyikőjük középen guggolva eltakarja az arcát, miközben körüljárják és éneklik: Hej koszorú, koszorú, Mért vagy olyan szomorú? a guggoló feleli: Azért vagyok szomorú, Mert a nevem koszorú. Majd küldök egy szemlátót Ki elmondja a jelszót. Találd ki a nevemet, Foglald el a helyemet! Egy gyermek a guggoló háta mögé megy, elváltoztatott hangon szól hozzá. Ha a kör közepén guggoló koszorú eltalálja a hangadó nevét, helyet cserélnek. Ha nem találja el, továbbra is ő marad bent, s kezdődik a játék elölről. Most viszik, most viszik Darukáné lányát Most viszik, most viszik, Darukáné lányát, Bíborba, bársonyba, gyöngyös koszorúba - Adjon Isten jó napot! Hová viszi a lányomat? - Elviszem én lipityonba, lopotyonba cigánycímeresnek, hajdú hegedűsnek, hogy tanidjon valami mesterséget. - Melyik kell? - Ez. Csiga be, csiga ki, Csiga be, csiga ki, Csiga be, csiga ki! 572