T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Ökrösné Bartha Júlia: Karcagi gyermekközösségek és játékaik

Főként a nagyobbacska gyerekek játéka volt. Körbe álltak, egy a körön belül, egy pedig kívül járkált. Mikor elénekelték az „Adjon Isten"-ig, a külső megáll és köszön. Kérdezi a belső: Hová viszi a lányomat? A külső feleli a már ismert szöveget. Természetesen a körön kívüli „legény" azt a lányt választotta, amelyik a legkedvesebb volt neki. Fiúk, lányok együtt játszották. Elvesztettem zsebkendőmet Nyolc, tíz gyermek játszotta, fiúk, lányok vegyesen. Kört alkottak, majd egy társuk kívül zsebkendővel körbe járt. Valakinek ledobta a zsebkendőt, majd futni kezdett. Ha a társa észrevette a zsebkendőt, szaladt' utána, ha nem vette észre addig, amíg újra oda nem ért a körön kívüli játékos, záptojásnak nevezték, s neki kellett körön kívül mennie. Közben mindnyájan énekelték: Elvesztettem zsebkendőmet Szidott anyám érte Megtalálta egy kis leány Csókot adott érte Szabad péntek, szabad szombat, Szabad szappanozni, Szabad az én galambomnak Egy pár csókot adni. Az előzőhöz hasonló szabályai vannak a Tüzet viszek ne lássátok kezdetű játéknak: Tüzet viszek, ne lássátok Ha látjátok, se mondjátok Lányok, ég a rokolyátoki Róka mondja ne nézz hátra, Nagyot ütök a hátadra bumm! A körön kívüli játékos a „bumm"-nál ejtette el a zsebkendőjét, s futott, ahogy csak bírt, mert ha a kiszemelt társa utolérte, s a hátához dobta a zsebkendőt, újra neki kellett vinnie a tüzet. 573