T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Ökrösné Bartha Júlia: Karcagi gyermekközösségek és játékaik

is találunk.

1 (Kötetbe szerkesztésüket is érdemes volna megfontolni, hiszen a helybéli iskolák igénylik.) A gyermekfolklór iránt érdeklődő kutató forrásai között kell említenünk a családi hagyatékokban talált feljegyzéseket. Mindenképpen említésre érdemes a Szűcs Kovács család kéziratos anyaga, mely egy érdekes kunsági ki számolóverset őrzött meg. Ezen elindulva, Kunmadarason U. Nagy János gyűjtéséből, Kisújszálláson Pólusz Istvántól lejegyzett szövegvariánsokat nyelvészeti vizsgálat alá vonta Mándoky Kongur István. Összevetve a törökségi (balkár, karacsáj, dobrudzsai tatár, kazak) megfelelőkkel, rekonstruálta a mondóka valamikori kun hangalakját. Megállapítása szerint a kipcsak-törökség népköltészete egyik jellegzetes műfajának legkorábbi emléke maradt ránk a kiszámolóban.

2 A hétféle szövegvariáns közül az egyik, Karcagon lejegyzett változat így hangzik: hírem bellő íkem ígő ecsém eszi törvín teszi bessern bessi áta láta sétre esetre szegre szerre tócom torcog kónyi kacski csupa tapsi se nem nagy se nem kicsi te menj ki 1 A Nagykun Múzeum adattárában az alábbi tételekben találunk gyermekjátékokról szóló leírásokat: 74, 75, 318, 669, 1113, 1220, 1312, 1315, 1316, 1317, 1318, 1319, 1320, 1321, 1322, 1323, 1324, 1326, 1330, 1334, 1335, 1336, 2252, 2259, 2639, 2713. 2 Mándoky Kongur István: A kun nyelv magyarországi emlékei. Karcag, 1993. 70-92. 562