T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Ökrösné Bartha Júlia: Karcagi gyermekközösségek és játékaik

Ez a példa is ékes bizonyítéka a gyűjtő felelősségének. Mindenféle gyermekverset érdemes leírni, ha mégoly „halandzsabeszédnek" tűnik is a mai fülnek, mert értékes adatokkal szolgálhat kultúránk megismeréséhez. Olykor feledésbe merült szokások töredékeit őrzik meg számunkra. Némelyeken történelmi korok lenyomatait találja az avatott szem.

3 Ujváry Zoltán a dramatikus játékokat elemző munkájában írja, hogy: „A magyar néphagyomány számos népszokást hozott kapcsolatba és magyarázott a török magyar területen való egykori uralmával. így például a hajdúszoboszlói szilveszteri kolompolás, zaj csapás, »tüzes« nyíllal való lövöldözés egy török támadástól való megmenekülés emlékeként él a szokást gyakorlók tudatában."

4 A karcagi gyermekjátékok között egy várjáték utal a török időkben oly gyakori csetepatékra: „egy földkupacot kineveztek várnak, ezt védték a magyarok a törökök támadása ellen. A két csoportra bomló gyermekcsapat fakardokkal esett egymásnak. Csattogtatták a kardot, de inkább hangerővel igyekeztek elriasztani az ellenséget."

5 A játék mindenkor a törökök meghátrálásával végződött. Énekes-mozgásos játékaink szinte mindegyikében megtaláljuk a felnőtt kor népszokásainak elemeit. Gyermekjátékaink a felnőtt világ sajátos leképezését adják, bennük a közösségi lét igénye jut kifejezésre. A családokat jellemző gyermeklétszám generációnként változik. A ma öregkornak között nem kevés az, aki 7-8 testvérrel együtt nőtt fel, a középgeneráció 3-4 gyermekes családban, ma a fiatalok a kétgyermekes családmodellt tekintik ideálisnak.

6 Századunk elejéig jellemző, hogy a nagyszülő és az unoka között él az a bensőséges kapcsolat, amely kedvezett a játéktanulásnak. A nagyszülők segítették a munkára nevelést is. A paraszti munkával lefoglalt szülők nemigen értek rá „bíbelőd3 László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete. Budapest, 1944. 268-272. 4 Ujváry Zoltán: Dramatikus népszokások. Debrecen, 1989. 45. 5 Demjén Lajosné: Az „áldott" Karcag. Budapest, 1992. 37. 6 Örsi Julianna: Karcag társadalomszervezete a 18-20. században. Budapest, 1990. 185. 563