T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)
Ratkó Lujza: A táncba nevelődés a nyírségi gyermek életében
lábon szökkentek kettőt, mialatt a másik lábukat oldalra lendítették. ,,Nem tudom, minek mondták mán, harangtánc?!" (Geszteréd, Molnár Miklósné) A fiúkkal közösen is játszott körjátékok már közvetlenebbül készítették elő, illetve gyakoroltatták az egyszerű táncos mozgásokat. Az ilyen, országszerte ismert játékokkal, mint például a „Lánc, lánc, eszterlánc,,, a „Dombon törik a diót,,, a „Játszszunk, lányok, játsszunk,,, vagy a „Tekeredik a kígyó" minden tánc alapját, a ritmusra való lépkedést tanulták meg a gyerekek. Nehezebbek voltak már a párválasztó körjátékok, melyekben a kört alkotó gyerekek egyes vagy kettes, illetve folyamatosan oldalra haladó csárdáslépést is jártak, míg a kör közepében táncoló pár ügyességétől függően a nagyobbaktól látott csárdást próbálta utánozni - jobbára kettes csárdást és páros forgást táncolt váll-derékfogással. A nagyok, a felnőttek táncát az ilyen korú gyerekek a kisgyermekkornál is említett családi táncalkalmakon, illetve a házaknál, udvarokon tartott bálákban figyelhették meg. Ezeket a körjátékokat a nagyobb gyerekektől, és a szintén ezeket játszó házasulandó fiataloktól lestek, tanulták el. Számtalan alkalom kínálkozott erre az iskolai játszásokon, és a nagyböjti, nyári utcai játékok során, amikor a különböző nemzedékek, ha külön is, de egymás mellett, egymást látva és figyelve játszottak. „Egymást utánozták a gyermekek, emide egy karika, ilyen aprók vótak, első osztály, második osztály, mink meg nagyobbak, külön. Játszották még a húszévesek is!" (Geszteréd, Keserű János) „Hát aut mikor a gyermekik meglátták mán a nagyobbakat, akkor űk is összefogóztak, oszt játszották. Mán a 6-7-8 évesek, azok mindegyik, míg a nap le nem szállt!" (Bököny, Kökényesi Jánosné) Megtörtént olyan, hogy a jóhangú kislányokat a nagyok bevették maguk közé játszani, hogy hangosabb legyen az ének, és a kör is nagyobb legyen velük. 502