T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Molnár István: Játszóhelyek és -alkalmak falun és tanyán fél évszázaddal ezelőtt

anyaga. Ehhez Jásztelek, ahol születtem és töltöttem gyermekéveimet, Jászapáti, ahol 1945-től tanítottam, majd Jászszentandrás, ahol 1951-től tanároskodtam és 1957-től igazgatóként dolgoztam 1986-ig, nyugdíjba vonulásomig •- adták a konkrét anyagot. Mondhatom, hogy gazdag volt ez az anyag! Az 1954ben készített pályázati munkámban 19 kiolvasó mondókát, 18 népi és sportjátékot, 4 erőpróbás, 18 fogó-futó, 5 labda-, 27 megfigyelést és ügyességet fejlesztő, 27 énekes, 12 öntevékeny szórakozási formát, 6 szobajátékot, összesen mintegy 140-et ismertettem. E játékok a 60-as évek elejéig még „él- tek". Az iskolai tízpercekben Szentandráson mindennapos jelenség volt, hogy a 10-14 éves leányok 8-10 fős csoportokban énekelve játszottak. Sajnos, ma már mindez a múlté. Ez év októberében a felső tagozatos fiúkkal, leányokkal arról beszélgettem, hogy mostanság mit játszanak szabadidejükben. Megállapíthattam, hogy a szentandrási gyermekek szinte teljesen elfelejtették szüleik, nagyszüleik egykori játékait. Viszonylag legtöbbet ismernek az énekes gyermekjátékokból - tízet. De hol van már ez is a 30 évvel ezelőtti harminctól?... És a még ismerteket is már csak elsős és másodikos korukban játsszák. A leányfociról azonban élénk érdeklődéssel beszéltek. Őszintén szólva restellkedve gondoltam arra a rideg valóságra, hogy ennek az „eredménynek" jómagam is bűnrészese vagyok úgy is mint pedagógus, de sokkal inkább mint iskolavezető. A „bizonyítványomat" persze részben meg tudom magyarázni... Nem esett szó eddig még a saját készítésű játéktárgyakról. Pedig ezeknek óriási szerepük volt s volna ma is a gyermekek életében. A Pedagógiai Lexikonból hadd idézzek ezzel kapcsolatban: „Egy luxusbábu nem köti le a gyermek figyelmét, s a vele való játékot hamar megunja, míg egy fadarabka, színes ruhahuUadék egész világot jelent számára." Mi, akik a gyermekvilággal foglalkozunk, jól tudjuk, mennyire reális, valós az iménti megállapítás. Talán tapasztalatból is sokan tudjuk, hogy akiknek szegényebb környezetben ringatták bölcsőjét, azok mindannyian ismerik a szőrlabdát, a bogáncsházat, a kígyóhagymából készült galárist, a rongybabát, a sárkányt, a tökdudát, a brungót, a kereplőt, a cérnagurigából készült traktort, 342