T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Szabó László: A gyermek és a természeti környezet

nemzedékre hagyományozódtak volna, hasonlóan a népi műveltség más jelenségcsoportjához."

2 Mi tudjuk már, hogy ez másutt is így volt; a népi tudás nem elvek, hanem a tapasztalat alapján áll. Megerősítik ezt saját kutatásaink, illetve olyan nagynevű szerző is, mint Gazda Klára, aki a gyermekjátékok nevelő és ismeretszerző hatásáról, a játék közbeni természet kiismeréséről, az erkölcsi és szokásrendbe való belenevelődésről részletesen ír monográfiájában és cikkeiben. A munkára nevelésnél, munkába nevelődésnél a gyakorlat meghatározó szerepét, az egyén (a gyermek) és a közvetlen közösség (család) tradicionális együttműködését hangsúlyozza, s azt, hogy ezeket külön-külön sajátította el a gyermek: „A legtöbb munkát a valóságban: látásból s gyakorlatból sajátította el a gyermek. Kiskorától fogalma volt, szórakozásból nekifogott. A szülők, testvérek mindössze néhány szóval, a bonyolultabb fogások megmutatásával igazították útba."

3 De - nem akarván a Tiszába vizet hordani - elegendő itt utalnunk arra, hogy legnagyobb paraszt- vagy vidéki származású íróink mint szólnak emlékirataikban gyermekkorukról, a gyermekkor játékairól, a játék közben szerzett természet- és határismeretről ßdoricz Zsigmond, Tamási Áron, Veres Péter, Kacsó Sándor, Horváth István, Sinka István, Illyés Gyula, Sütő András). S jól tudjuk az emberi élet formálásában mekkora szerepe van a gyermekkor élményeinek, akkor elsajátított ismereteknek, erkölcsrendnek. A gyermekkori ismeretszerzés jelentőségét azért is kell hangsúlyoznunk, mert a parasztgyermek nem szakad ki környezetéből, a gyermekkor nála nem válik szép emlékké, hanem benne élve továbbra is a falu közösségében, természeti környezetében -, közvetlenül is hasznosítja ezt a tudást. S hogy ennek mekkora jelentősége van a jövendő élet szempontjából azt akkor értjük meg igazán, ha tudjuk: a népi (paraszti) tudás mindig lokális; egy adott térséghez (természeti környezethez), s közösséghez (a helyi társadalom szokásai, erkölcse) kötött. 2 Kresz M., 1949. 63. 3 Gazda K., 1978. - Uő: 1980. 69. 285