T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Szabó László: A gyermek és a természeti környezet

Ebben a zárt világban érvényesek csak maradéktalanul a tapasztalatai. Ha valaki átkerül más, távoli közösségbe, környezetbe, tapasztalaton alapuló tudása nagy része elenyészik, értékét veszíti. Míg helyben egyre gyarapodó tudása mind értékesebb lesz, hiszen a világ befelé is végtelen. Ha a végtelent megközelíteni nincs is mód, a minél gazdagabb ismeretek ennek egy pontján mégis nagy értéket képviselnek. Persze mind a természeti, mind a társadalmi környezet változik, de vele együtt változik időközben, s ez a tapasztalati tudás bizonyos hányadát emlékké változtatja. Ám a benne élő együtt változik ezekkel, s az új kihívások új tudás megszerzésére inspirálnak folyamatosan. A már nem alkalmazható eljárások helyére újak lépnek, a tudás tovább bővül, s a régit csak különleges körülmények között elevenítik fel (pl. háborús viszonyok, ínséges esztendők, természeti csapások). 2. Ma, amikor a folyók gátak közé szorítva hömpölyögnek, az időszakosan megduzzadt víz csak a hullámteret önti el, s még olyan hatalmas vízállás esetén is, mint az 1970-es TiszaKörös-Marosé bár fenyegető, de megfékezhető rém, azt tapasztaljuk, hogy a falvak napi élete a folyóvíztől meglehetősen eltávolodott.

4 A vízmenti települések is fúrott kutakból, törpevízművekből nyerik az ivóvizet, az öntözővíz csöveken érkezik a Tiszából vagy a csőkutak adják, a kubikok elposványosodtak, s csak szúnyoglárvát, szúnyogfelhőt teremnek, s éppen nem elősegítik, de akadályozzák az ember és a víz kapcsolatát. Még közlekedésre sem igen használják, mert a hajóforgalom szinte megszűnt, a révátkelők helyett inkább a távoli hidakat használják a gépkocsizok; ladikja, csónakja csak egy pár szenvedélyes horgásznak ha van, a fürdést pedig 4 1978-1986 között hat alkalommal indítottunk expedíciót a Tisza Jász-Nagykun-Szolnok megyei szakaszán, legutóbb pedig li.gár és Tiszafüred között. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a víz és az ember, a víz és az emberi kultúra kapcsolata hogyan változott. Tisztában voltunk azzal, hogy a régi víziéletnek csupán töredékével találkozunk csak, mégis, midőn erre irányult a figyelem, meglepő gazdagsággal tárultak fel az emlékek, s a meglévő gyakorlat is. A változás e gazdagság ellenére is rendkívül erős. 286