T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Györgyi Erzsébet: Gyermekélet Európában

megfigyelés által ismerte meg tizenéves, városi és falusi gyermekek televíziónézési szokásait, és a televízióból nyert élmények feldolgozásmódját. Mintegy 250 gyermek vizsgálata alapján megalapozottan általánosíthat. Rámutat arra, hogy a televízióból nyert „tapasztalatok" nem egyenértékűek a való életből szerzettekkel, és hozzájárulnak egy irreális környezet-, illetve világkép kialakulásához. Ugyanakkor óv a szerző a médiákkal kapcsolatos aggodalmak irreális eltúlzásától is. Bö Lönnquist „Két játékhagyomány"

36 címen „A játékszerek és játék gyanánt használt tárgyak, mint a kulturális minta elemei" alcímmel felveti a kérdést: vajon meghatározhatja-e a felnőtt társadalom gyermekei számára, hogy mit játsszanak, azáltal, hogy mit gyárt a játékipar, és milyen játékszerek kaphatók az üzletekben? Példák sorával bizonyítja, hogy a mívesen kidolgozott játékszer helyett egy arra alig emlékeztető fadarab - amit a játszó gyermek meghatározott tárgynak képzel el, nevez ki - elég a játékhoz. A tudatos nevelői céllal előállított játékszerek nem régiek, ipari termelésük a XVIII. század óta folyik. Ezek azonban a gyermeki játéknak nem feltételei, hiszen a belelátás, beleképzelés és az utánzás olyan képességek, amelyek a természetben talált anyagokat, kevéssé kidolgozott tárgyakat a használatban azzá változtatják, amivé a gyermek akarja. Ezek a játékok is hozzájárulnak a felnőttek kultúrájának elsajátításához. A szerző még egy fontos tényre hívja fel a figyelmet, nevezetesen: hogy a játékszerek ősei közt kultikus tárgyak szerpelnek. Ez érvényes a játékbabára is, melynek elődje az ősöket megtestesítő kultikus bábu volt. Tévesen szoktak ilyen kultikus, a későbbi gyermekjátékszerekhez hasonlító tárgyakat a régi korok játékszereinek nevezni. „Történeti gyermekjátékok"

37 - amelyeket mi inkább hagyományosaknak neveznénk - után érdeklődött a Rajna-Maas-i terület Néprajzi Tanácsa, 10.000 kérdőív kiküldésével. Alois Döring szerint a beérkezett 1650 játékleírás meglepő ered35 Jan-Uwe Rogge: Der Hunger nach Erleben und „action". 247-254. 36 Во Lönnquist: Zwei Spieltraditionen. 255-260. 37 Alois Döring: Historische Kinderspiele. 261-270. 27