T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Selmeczi Kovács Attila: Az őrzőgyerek

Gyermekvilág a régi magyar falun - Szolnok, 1995. A Jász-Nagykun-Szotnok Megyei Múzeumok Közleményei -50. Sorozatszerkesztő: Szabó László-Tálas László - Szerkesztő: T. Bereczki Ibolya Selmeczi Kovács Attila A Balaton-felvidék egyik kis falujában, a Veszprém megyei Monoszlón egy idős gazdaember gyermekkorára emlékezve mondta, hogy „tízéves kortúl, de vót aki előbb is, rá vót kényszerülve, hogy állatokat őrizzen. A gyerek így tartotta el magát".

1 Egy másik helybeli vélemény szerint „az én időmben minden háznál volt csetres gyerek, aki az állatokat őrizte. Itt nem vót csordás, csak nagyon régen. Mindenkinek külön erdeje vót, ott a magáét őrzötte. Én is vótam őrzőgyerek, az öcsém is, nyolc-tíz marhát őriztünk. Mikor kinőttünk belőle, fogattunk őrzőgyereket."

2 Ebben a hajdani kisnemesi faluban ugyanis az állatőrzés, a legeltetés a szegény sorú gyerekek számára kimondottan kenyérkereső foglalkozást jelentett a két világháború közötti időben. A kényszerű gyermekmunka abból adódott, hogy a településnek hosszú időn keresztül nem volt pásztora, ezért mindenki maga gondoskodott szarvasmarhái legeltetéséről. Mivel minden gazdaháznál legalább két tehenet és néhány növendékállatot tartottak, ami nem lehetett egész évben az istállóban, legeltetésüket iskolás korú gyerekekre bízták. Ahol a családból nem tudták kiállítani a gyermekmunkaerőt, ott 1 Hegyi Lajos (1912) közlése. 2 Kerkápoly Pál (1902) közlése. 275