T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Székelyné Körösi Ilona: A gyermek egy székelyföldi hegyi szórványtelepülés (Székelyvarság) társadalmában

zöldségpucolás; kimosom a zsebkendőmet, zoknimat; ganyét hányok, kiseprem a pajtát, enni adok a csirkéknek. (Mint a többi válaszból általánosítható, az ilyen korú lányok legalább a saját holmijukat maguk mossák.) 12 éves fiú: „Rendezem a teheneket, ganyét hányok, a malacoknak enni adok, tehenet fejek, és a tejet elviszem a csarnokba." Szintén 12 éves fiú válasza: „A nyulakat teljesen én rendezem, ganyét hányok, kiseprem a pajtát, kiseprem a csűrt, rázottat csinálok, enni adok." A jó gazda gondosságával tartják számon a jószágállományt, és többen név szerint sorolták fel a háznál található állatokat - noha ez a kérdésben nem szerepelt -, mint az egyik 13 éves fiú tette: „Ló neve Bandi, tehén neve Boglár, macska neve Kati, sertés neve Juci, kutya neve Csöpi, nyúl neve Picike, bárány neve Mecergő, borjú neve Cifra." A gyermekmunkák jelentős része olyan tevékenység, amelyben egyúttal bővül természetismeretük, helyismeretük; embereket és szokásokat ismernek meg, kialakulnak ismereteik a helyi közösségről, csoportokról, önszerveződésekről. Részt vesznek a kalákákban, a csordakihajtásnál, a szarvasmarha-sütéseken, (billyogozáson) pásztorkodnak az esztenán, ismerik a cimboraság tevékenységét. (A cimboraság ma is élő szerveződés, mind az öt határrészben működik, a cimborabíró és a vezetőség felelős a kihajtás, legeltetés, esztenaállítás, pásztorfogadás ügyeiben.) A hétköznapi munka mellett a gyermekek megfigyelői, részesei és esetenként aktív közreműködői az olyan, szinte az egész falut megmozgató eseményeknek, ünnepeknek, mint pl. a lakodalom, a málnafesztivál, a húsvéti határkerülés; a PálPétöri, az oroszhegyi és a csíksomlyói búcsúk. Kialakult képük van lakóhelyük társadalmáról és a településnek a környező falvak között elfoglalt helyéről, megítéléséről, így például tudják, hogy a környékbeliek a varságiakat „bütykösöknek", „bognyesőknek", „szurkosoknak" hívják a favágás, famegmunkálás és a fenyőgyanta gyűjtögetése miatt, a varsági virtussal pedig a „bicskások" elnevezést is kiérdemelték az itteniek. 256