T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)
Fügedi Márta: A gyermek a matyó társadalomban
a dolog, ott a lány hamarább dolgozik. A sok gyerek között mindig a legnagyobbnak jutott sok dolog. Különösen az elsőszülött lánynak, aki szinte anyja helyett vezette a háztartást, és nevelte, gondozta a kisebb testvéreit. A két nem munkaköre a nevelődés során fokozatosan elkülönült. A fiúgyermeknek egyre inkább apja mellett volt a helye, s a férfiak munkáival ismerkedett, mind az állatgondozásnál, mind a mezei munkában. A lány pedig a női munkákat, a háztartás, az otthoni gazdaság ellátását tanulta, a főzés-sütés, mosás munkáiban egyre nagyobb részt vállalt, kistestvérei gondozását végezte, és nem utolsósorban a Mezőkövesden kiemelkedő jelentőségű varrómunkával ismerkedett. Az olyan író- és varróasszonyok családjában, ahol állandóan szinte az egész rokonság együtt varrt, valóban belenőttek és belenevelődtek a kislányok a varrás munkájába. Mire a kislányok iskolába kerültek, már szinte mindegyik önállóan tudott varrni. A tanítónő az ügyesebb kislányokkal magának is dolgoztatott, kihasználta ugyan a gyerekeket, de ez az ingyenmunka mégis dicsőségnek számított, hiszen a varrni tudás elismerését jelentette. Az ügyesség elismerése volt az is, ha az anyja megengedte a kislánynak, hogy besegítsen a varrójába. Az ügyesen varró gyerekeket sokszor húsvét előtt kikérték az iskolából, hogy segítsenek a böjti surcok, lobogós ujjú ingek, korozsmák varrásában. A serdülőkortól kezdve még egyértelműbben szétválik a nemek szerepe. A lány helye az anyja mellett, a fiúé pedig apja mellett van. Ebben a korban a fiú már kikerül aludni az ólba, a férfiak világába. A legények tanyázása a tüzelős ólban már a férfiakhoz való tartozás és az elkülönülés megnyilvánulása. A fiatalok hallgathatták a felnőttek beszélgetését, így ismereteket, tapasztalatokat szereztek, s ugyanakkor a férfiak viselkedését is elleshették, tanulhatták. A legények külön tanyát is rendeztek, az emberektől külön tüzelőbe is jártak. A kisebbeket, a suhancokat is megtűrték maguk mellett. A zsellér család férfi tagjai, akiknek nem volt saját tüzelős óluk, azok is eljártak esténként más gazda óljába tanyázni. 246
