T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)
Fügedi Márta: A gyermek a matyó társadalomban
Az iskolahagyott lány anyja mellett jelentett állandó munkaerőt. A kisebb testvérek ellátása, a takarítás szinte teljesen az ő feladata volt, s anyja mellett tanulta a nehezebb női munkákat, a tésztagyúrást, kenyérsütést is. Minden szabad idejükben és esténként anyjuk mellett varrtak a lányok. Ebben a korban már önállóan dolgoztak, vagy a családtagok számára, vagy kereskedőnek pénzért. A serdülő lányok szórakozási lehetőségei a szülők gondolkodásmódjától függtek, ők döntötték el, hogy „lyánykodhat-e" már, vagy korai még? A serdülő korból a házasodásra érett korba való átlépésnek sokfelé hagyományos rítusai voltak. Az eladó sorba kerülő lányoknál Mezőkövesden formális avató szokások nem alakultak ki. Ez az esemény nem olyan intézményesített, mint a legényeknél, nem valódi avatás, hanem inkább valamilyen alkalomhoz kötött szülői döntés. A nagylányos ruhába öltözés, az udvarlók fogadása és a táncba való elengedés ténye voltak a korcsoportváltás legfontosabb kritériumai. A legényavatás a tilalmak alóli felszabadulást jelentette. Ezután szabad volt a dohányzás, a kocsmázás, még a verekedés is, szabadon járhatott a lányokhoz és a táncba, meghívhatta a lányokat különböző mulatságokba. Munkájáért már a férfiaknak járó bért kapta a legény, de el is várták tőle a felnőtt munkateljesítményt. A legénykorba lépésnek többféle külső megnyilvánulása is van, megváltozik ekkor a fiatalok helye és megítélése is a faluközösségben. A serdülőkorból a felnőttkorba való átmenet rituális szertartása Mezőkövesden az „újlegényáldomás". Az udvarlásnak, érzelmi kötődésnek különböző szabályai, külsőségei alakultak ki, melyeknek betartása kőtelező volt. Az elfogadott kereteken belül a fiataloknak lehetőségük nyílt érzelmeik kifejezésére, érvényesítésére, s annak ajándékokkal való igazolására is. A párválasztásnál azonban nem ezek az érzelmek, hanem a szülők elképzelése és akarata, a rang és vagyon dominált és döntött. A szigorú endogámiában élő matyóknál a házasodásnak komoly lokális és vagyonbeli kötöttségei voltak, ezek áthágása a közösség megítélését vonta maga után. 247