T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Lanczendorfer Zsuzsanna: A gyirmóti gyermek élete a XX. században

nagyobb létszám, a díszesség, a gazdag, színes vendéglátás jellemzi. Az ajándékozás mindig kulcsfontosságú. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a legnagyobb változás a gyermekgondozásban tapasztalható. Míg az I. generációnál az anya vállán nyugszik a gyermek nevelése, úgy később ez a „teher" jobban megoszlik. Részt kap ebből a család többi tagja is, valamint a társadalom különböző intézményei (bölcsödé, óvoda). A gyermeknevelés mára társadalmi feladattá vált. Bár a falusi családokban is csökkent (1-3 fó) a gyermekszám, az aszszonyok, az anyaság megbecsülése erősödött. Nagyon sok férj szülés után megajándékozza feleségét. A gyermeket ma jobban kímélik, féltik - mind fizikai, mind etikai értelemben -, de aránytalan mértékű áldozatvállalást, versengést mások gyermekeivel szemben nem tapasztaltam. Megfigyelhetjük a higiénés fejlődést, a gyermekek egészségével való fokozottabb törődést is. A városiasodás megmutatkozik az öltözetben, beszédmódban, viselkedésben is. A polgárosodás egyik jellemző jele az asztalnál evés és a gyermekszoba létrejötte. Fokozatosan kialakult a gyermek konkrét helye a lakásban. Átalakultak a társas érintkezési formák és szokások. A hagyományos szokások vallásos vagy normatív szerepe feledésbe merült, külsőségei viszont számottevően nőnek. A rokoni kapcsolatok jelentősége gyengült a szomszédsághoz és a barátokhoz képest, ami nagy változást jelent az I. és a II. generációkat összehasonlítva. A gyermekfolklórt vizsgálva úgy tűnik, hogy a legifjabb generációnál az énekes, sportos műfajok háttérbe szorultak. A gyermekek altatásakor is inkább mesélnek, mint énekelnek. Tapasztalható a variációk szegényedése, ellenben a repertoár az óvodai anyaggal bővült. Annak ellenére, hogy megoldott lenne a gyermekek felügyelete az együtt élő három generációnál is, óvodába viszik a gyermeket, félve attól, hogy kevesebbet fog tudni, ha otthon marad. A hagyományok legerősebben és legtovább a népi gyógymódokban, az imaköltészetben és a dajkarímekben élnek. A 240