T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)
Lanczendorfer Zsuzsanna: A gyirmóti gyermek élete a XX. században
sérhesse: ő már valakit gyászol. Míg mindenki más csak egy gyermek elvesztése miatt bánkódik." - írta Kunt Ernő Az utolsó átváltozás című könyvében. 5 A gyermek életkora tehát meghatározta a veszteség mértékét: „minél alacsonyabb életkorú hal meg az ifjabb nemzedéknek, annál inkább csak a szűkebb családban marad meg a fájdalom". 6 Ma a gyermek halála sokkal nagyobb traumát okoz az anyának és hozzátartozóinak, ez összefüggésben van a gyermek felértékelődésével, hiszen egy-egy családban sokkal kevesebb gyerek születik, mint az I. generáció idejében. „Egy gyermek elvesztése fölött már nem mertek azzal vigasztalódni, hogy majd lesz másik, mint száz évvel korábban. A kis lény már pótolhatatlan, a veszteség helyrehozhatatlan." 7 A középkorban a gyermeket „kicsinyített felnőttnek" tartották. A parasztok tovább őrizték ezt a szemléletet, a felnőttől nem választotta el a gyermeket sem a viselet, sem a munka, sem a játék. A különböző tudományok fejlődésével (biológia, pszichológia stb.) rájöttek, hogy a gyermek teljesen más, mint a felnőtt. Az I. generációnál a „kultúra átadása" általában nem tudatos, nem gondolt a szülő az ének megtanítása során arra, hogy most nevel. A gyermek „belenőtt" ebbe a kultúrába, éppúgy, mint annak idején szülei. A II. és főleg a III. generációnál megjelenik a tudatos nevelés. A szülő már tudja, hogy hasznára válik a gyermekének, ha megtanít egy-egy mondókát, vagy játékot. Változás tapasztalható a gyermekjátékok terén is. Az 1940-es évektől a gyári játékok kiszorították a házilag készített játékokat, a játékok sokfélesége özönli el a gyerekeket. A szülők „nem érnek rá" játékot készíteni a gyermeküknek, egyszerűbb megvásárolni azokat, s a gyerekek is többre értékelik a „vett" játékokat. 5 Kunt Ernő: A magyar parasztság hagyományos halálképe. In: Az utolsó átváltozás. Bp., 1987. 93. 6 Uo. 93. 7 Aries Philippe: Gyermek, család, halál. Bp., 1987. 303. 237
