T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Lanczendorfer Zsuzsanna: A gyirmóti gyermek élete a XX. században

ben is fogyasztanak húst, édességet, ugyanúgy, mint a szülők. A gyermekétkeztetésnek kialakult a külön kis eszköztára (kis pohár, tányér, evőeszközök). A tisztálkodási szokások is nagymértékben változtak. Az I. generáció gyermekei csak hetente egyszer fürödtek, szombaton, és csak ilyenkor mostak hajat. Közös vízben fürödtek, először a kisebbek, utána a nagyobbak, majd a szülők. Hétköznap lavórban mosakodtak, „először derékig, majd alul". A II. és a III. generáció esetében a családi házak fürdőszobával is rendelkeznek, így általánossá vált a mindennapos fürdés. A közös víz használata még ma is előfordul. Gyirmóton Győr közelsége miatt nem alakult ki jellegzetes viselet. A ruhadarabok helyi elnevezése viszont jellemző. Ilyen a „tájtós szoknya", melyet két részből varrtak össze és lányok, fiúk egyaránt használták felső ruhaként. A jelen felé haladva egyre jobban elkülönült a gyermekviselet, kiszínesedett, változatossá vált. Ezt mutatja a gyermekruházati üzletek, szakboltok, „butikok" hálózatának kiépülése is. A pihenés, az alvás tekintetében még a II. generációnál is a szülőkkel egy szobában alvás a jellemző. Jelenleg a gyerekeknek külön szobájuk van, a szakkönyvek tanácsait megfogadva a szülők már csecsemőkortól kialakítják a gyermekszobát. Ennek a külön kis „gyermekbirodalomnak" a kialakítása arra enged következtetni, hogy a gyermek társadalmi értéke megnőtt. A gyermekbetegségek gyógyítása tekintetében az I. generáció a hagyományos gyógymódokat alkalmazta, és még ma is hisz bennük. A II. generáció ismeri ugyan ezeket a népi praktikákat, de betegség esetén elsősorban orvoshoz fordul. A III. generáció a babonás gyógymódokat teljesen elveti, de ismeri a nagyszülőktől. A betegségek eredete és oka is változást mutat. Korábban a nagy gyermekhalandóság hozzászoktatta az embereket a kisgyermek halálának elfogadásához. „A kisgyermek halála felett rendszerint édesanyjuk szokott a legmélyebben bánkódni, hiszen csak ő volt abban a helyzetben, hogy a kialakuló egyéniség legkorábbi megnyilatkozásait figyelemmel kí236