T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Lanczendorfer Zsuzsanna: A gyirmóti gyermek élete a XX. században

ítélésre, az orvostudomány „fejletlenségére", illetve a születésszabályozás lehetőségeinek nemtudására stb. Gyirmóton a késői házasodás volt a jellemzőbb, ami azt jelenti, hogy az I. generáció a 22-30. évében kötött házasságot, a II. generáció a 19-21. életév között, a III. generáció pedig a 20. születésnapja előtt. A sok gyermek vállalása régen vallásos okok következménye is volt, természetesen a gyerekszám alakulását befolyásolta az adott falu, illetve család gazdasági és szociális helyzete. A gyermekszám erkölcsi megítélése változott az idők folyamán, mármint az, hogy „dicsőség", vagy „szégyenV a sok család. Gyirmóton a II. generációnál jelentkezik a „sokgyermekes" családok lenézése. A nagy csecsemő- és gyermekhalandóság következtében nem volt szükség születésszabályozásra. Az I. generációra jellemző, hogy nem tervezték előre gyermekeik számát és nemét. Általában 3-5 gyermek volt a családban. A vallásos nevelés, a falusi szellem tiltotta a szexuális életről való társalgást, ezért nagyon sok mindenre a „maguk kínján" jöttek rá a gyirmóti asszonyok. A II. generáció már gondolt arra, hogy hány gyermeket szeretne, az ideális szám általában 1-2 gyermek volt. Ez a korosztály már kapott egészségügyi felvilágosítást az iskolában, de a szülőktől származó felvilágosítás még nagyon ritka volt. A III. generáció szexuális felvilágosítása szüleik által, illetve iskolai keretek között az osztályfőnöki és a biológiaórákon történik. Már serdülő korban gondolnak arra, hogy hány gyermeket szeretnének, tervezgetnek házasságkötésükkel kapcsolatosan. Megjelenik a sok gyermek vállalásának romantikája, többen 3-4 gyermeket szeretnének, de hozzáteszik, hogy ebben a gazdasági helyzetben biztosan csak 1-2 gyermeket tudnak felelősséggel vállalni. Ismerik á fogamzásgátlás hazánkban alkalmazott valamennyi módját, sőt külön „nemi" zsargont hoztak létre. Az asszony „várandósságát" általában mindenki nagy örömmel fogadta. A három generációnál eltérés inkább az „állapotosság "-hoz fűződő babonáknál látható. 230