T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Gazda Klára: Néhány gondolat a „Síppal-dobbal" játékgyűjtemény kapcsán

mit énekel a gyermek például citerázás, fésűvel, kocsánnyal való muzsikálás közben. Gyermekdalt, a felnőttek kultúrájából eredő éneket vagy pedig rögtönzött szöveget? Érdekes lenne pontosan regisztrálni az ösztönös és tudatos, racionális és irracionális elemek arányát. A gyermek viselkedése kritikus helyzetekben - amint azt egyik kollégám az akkor négy-öt éves kislányán megfigyelte - a természeti népekéhez hasonlít. Az állatszörnyként elképzelt gonosz erő mágikus elpusztításakor - a szellemeket ábrázoló rajz elégetésekor - amit persze az édesapja irányított - spontánul tört ki belőle a varázscselekmény kimondásának, eléneklésének és a tűz körbetáncolásának igénye. Talán ezáltal megerősítette a szörny elpusztításának „tényét"? Vagy mindössze az efölötti örömét fejezte ki? Mindenesetre ezáltal rekonstruálódott egy teljes szinkretikus mágikus cselekvés, a képmás elégetésévei, énekléssel, tánccal.

12 Ugyanakkor viszont - megfigyelésem szerint - már a zúgattyúnak nem tulajdonítanak varázserőt, a síp- és dobszónak sem, a gyermekdal szövege ellenére sem. A fegyverszerű játékok nagy száma nem jelent feltétlenül agresszivitásra való hajlamot. A fegyverfélék az emberiség őskorában elsődlegesen vadászatra és nem emberölésre szolgál12 Egy kollégám azt meséli, hogy a lánya körülbelül négy-öt éves korában napokon át nem mert elaludni, mert nagyon félt a „húsevő lovaktól". Nyilván valami rossz álom hatására. Hiába magyarázták volna neki, hogy húsevő lovak nem léteznek csak a képzeletében, hiszen ő valóságosan félt. Az apja ekkor „mágiával" segített a dolgon. Egy papírlapra lerajzoltatta a kislánnyal a „húsevő lovakat", de mivel sok volt belőlük, egy idő után már csak egy-egy kör jelzett egy-egy lovat, majd végül egy piros kör az összes többit, amelyik már nem fért rá a papírra. (A köröket az apja tanácsára rajzolta a kislány.) Ekkor az apja rákérdezett: valamennyi húsevő ló itt van-e a papíron? - Igen. Ekkor kimentek a konyhába, az apja összegyűrte a papírt, meggyújtotta és ledobta a konyha cementjére. S ekkor a kollégám is meglepődött, a kislány ugyanis átvette az irányítást! Az apjával összefogózva körültáncolta a tüzet, miközben azt énekelte: „Húsevő ló elpusztul, húsevő ló elpusztul! " S attól kezdve nyugodtan aludt. 103