T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Gazda Klára: Néhány gondolat a „Síppal-dobbal" játékgyűjtemény kapcsán

a valóságban messze túlszárnyalta a toboz, gesztenye, makk stb. ilyen funkcióban való felhasználása. Végül nem hanyagolható el a miniatűr munkaeszközök szerepe sem, akár a fiúk, akár a lányok jellegzetes tevékenységi körét tekintjük: egyfelől szekerek, talicskák, szánok, mezőgazdasági munkaeszközök vagy a fafaragás eszközei, másfelől a szövés-fonás, mosás, kenyérsütés kelléktára. Ezek változatosságát, továbbá a magam gyűjtési tapasztalatait alapul véve nem hihetünk annak az előítéletnek, hogy ezek nem valóságos játékok, csak az iskolai kézimunkaként volt szerepük a gyermekek életében. Ellenkezőleg: a munka fogásait sajátították el ezeken a gyermekek.

10 Ide kívánkozik egy elméleti jellegű kérdés: valóban létezik-e ikonikus jelkapcsolat a valóságos világ és a játékok között?

11 Véleményem szerint ez a jelkapcsolat az emberi kultúra egésze és a játékok között fennáll, a mindenkori helyi kultúra azonban csak kis része az egésznek. Mint az anyagunk mutatja, a gyermek ezt is, de a természeti népek kultúráját is „lemásolja", amely utóbbival pedig nincsen közvetlen kapcsolata. (1900 körül még tévében sem láthatták). Honnan ez a gyakorlat? Ilyen hosszú volna a „hagyomány keze"? Évezredeken átnyúlna? Vagy az emberi pszichikum természetes fejlődési fokozataival áll kapcsolatban? A kollektív emberi memória tartalékolta a mezolitikum kori íj képét? Avagy éppen egyszerűsége miatt „fedezik fel" újra meg újra a gyermekek vagy az őket a világ felfedezésébe bevezető felnőttek? A teljes anyag megoszlása arra mutat, hogy a valóságos világ „másolása" áttételes, nagyfokú szelekcióval történik. Ebben a szelekcióban nagy szerepet játszanak a gyermekek spontán életkori sajátosságainak megfelelő motivációk. A hangszereknek például kisebb a mindennapi életben játszott szerepe, mint a gyermekkultúrában. Vajon miért? Hogy erre felelhessünk, ahhoz funkciójukban kellene figyelni a játékszereket. Megnézni, 10 Ezt erősíti meg többek között Haáz Sándor bácsi is: „a faluból, ahogy hallotta a dolgokat, akkor azt ő rögtön applikálta". Lásd még a 15. jegyzetet. 11 Amint azt Niedermüller Péter (1990. 538.) állítja. 102