T. Bereczki Ibolya szerk.: Gyermekvilág a régi magyar falun: Az 1993. október 15–16-án Jászberényben és Szolnokon rendezett konferencia előadásai – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 50. (1995)

Vajda Mária: A házasságon kívüli kapcsolatból származó gyermekek helyzete a parasztközősségekben

Előfordult, hogy az anyának sikerült férjhez mennie, azonban a férj ellenkezése miatt nem vihette magával a gyermeket, ilyenkor az anyja szüleivel, vagy nagyszüleivel maradt, azok vállalták nevelését.

137 Ha az anya nem ment férjhez, s szülei házánál sem maradhatott, a megélhetés kényszere miatt napszámosmunkát, cselédkedést, dajkaságot vállalt,

138 a gyermeke gondozását többnyire akkor is szülei vagy nagyszülei látták el. A városokba elszegődött megesett lányok törvénytelen gyermeküket gyakran dajkaságba adták vidékre. A Tápió vidékén a Pesten forgolódó kofák sok csecsemőnek szereztek helyet.

139 A vidékre dajkaságba kiadott csecsemők közül sok nem érte meg a felnőttkort. Sokszor azzal a nem is leplezett szándékkal adták ki a fővárosban pórul járt leányanyák (sok szakácsné és cseléd volt köztük), hogy nem marad életben.

140 Ha az anya körülményei nem tették lehetővé házasságon kívül született gyermeke nevelését, a dajkaságba adás költségeit sem tudta viselni, állami gondozásba, lelencbe adta.

141 Régen 137 Az ilyen megesett nőt, aki a férjhezmenésért lemondott gyermeke neveléséről, nagyon megszólták, Balmazújvároson rendkívül elítélőleg azt mondták rá: "újra rájött a baszhatnékság, oszt még a saját gyerekit is elhagyja ezer". Vajda M, 1988. 80. 138 Temesváry R., 1899. 91. Temesváry azt írja, "A hajadonok legnagyobb része szülés esetén dajkának szegődik el a városokba s a saját gyermekét vagy otthon hagyja a nagyszülőknél vagy tápanyához adja; az ennek fizetett tápdíj tudvalevőleg jóval kisebb (havi 5-6 forint) annál az összegnél, a melyet mint dajka ő maga kap (15-20 fit)."; Hódmezővásárhelyen is volt rá példa, hogy az anya dajkaságot vállalt. - Kiss L„ 1981. 144. 139 Nagy Varga V, 1985. 731. 140 Nagy Varga V, 1985. 731. - a jegyzetben idézi a Monorkerületi Lapok 1910. (11.sz.) X.5. számát: "Kalád Pálné monori asszony egy fővárosi cseléd kisdedét vette magához néhány hét előtt szoptatásra. A kisgyermek hétfőn hirtelen elhunyt és kedden orvosrendőrileg felboncolták, hogy mi volt a halál oka, nem sikerült megtudnunk. A gyermek hamis keresztlevéllel volt kiadva Monorra és így valódi nevét a vizsgálat fogja kideríteni. Az anyát értesítette Kaládné a gyermek elhunytáról, aminek az igen megörült és 20 koronát adott a temetésére, de ő maga nem jött el arra." 141 Egy 1790-es helytartótanácsi rendelet a kitett gyermekek lelencházakban való elhelyezését szorgalmazza. - Magyary-Kossa Gy., 1940. IV. 214