Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Madaras László: Megjegyzések az avar és magyar reflexíj rekonstrukciójának kérdéséhez

1. Az első és legfontosabb az, hogy a régészeti kutatások alapvető különbséget tesznek az avar kori íjtípusok és honfoglaló őseink íja között. S itt nem elsősorban arról van szó, hogy milyen nagy, milyen erős a reflexíj, hanem arról, hogy más-más "műhelyhagyományok" állanak olyan reflexíj mögött, melynek mindkét karját és markolatát 4-4 faragott csontlemez merevíti, s megint más egy olyan íjtípus mögött, melynek csupán a markolatát borítja két csontlemez, legfeljebb a karjain, akár csupán az egyiken, akár mindkettőn kettő-kettő. Az oldalbetétlemezek teljesen hiányoznak. 2. Külön gondot jelent az avar koron belül az, hogy a korszakon belül három íjtípus (keskeny, középszéles, széles karű íj) világosan és precízen elkülöníthető egymástól. Az teljesen világos, hogy a formai változatok mögött olyan használhatósági különbségek rejlenek, melyeket a kortársak jól ismertek. Mutatja ezt az a megfigyelés, melyet azokban az átmeneti jellegű temetőkben tettünk (Szeged-Fehértó B, Jászapáti-Nagyállás út, Kisköre-Halastó, Kiskőrös-Vágóhíd stb.), melyek olyan közösségek halottainak adtak végső nyugvóhelyet, akik életükben katonai feladatokat láttak el. Haláluk után azokat a fegyvereket temették el velük, melyeket életükben használtak. Márpedig ahhoz kétség sem férhet, hogy egy-egy harcos olyan fegyverekkel szerelte fel magát, melyek erejében "bízott", tudta azt, hogy harc esetén ezekkel képes a leghatásosabban megvédeni magát, s a saját javára eldönteni a viadalt. Ráadásul a VIII. század első harmadának végére csupán egyetlen íjtípus marad használatban, ezek a széles karú íjak. Hogy emögött a folyamat mögött mi van, borzasztóan nehéz megmondani. Lehet mögötte egyszerű technikai "fejlődés", lehet mögötte az íjak nagyságának és erejének megváltozása, lehet életmódváltozás (ekkor válik általánossá a földművelés a griffes-indás kultúrában), lehet egy harcmodorváltás és még számos olyan ok, amit még csak nem is sejtünk. A lényeg az, hogy ez a széles karú íj a Kárpát-medencében válik olyanná, mint amilyennek ismerjük, míg a magyarok távolról ölő kézi fegyvere valahol a kelet-európai sztyeppéken. A folyamatoknak egymáshoz szinte semmi közük nem lehetett, különösen akkor, ha még a griffes-indás kultúra rendkívüli zártságát is figyelembe vesszük. Mindezt egy technikai rekonstrukciónál nem szabad figyelmen kívül hagyni. 3. Nem lehet eltekinteni attól, hogy az avar és a magyar íjak használata között — vagy ami még fontosabb, földbe kerülése között 58