Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Tóth Albert: Az Alföld-program és a Nagykunság

is tetten érhetően — a legfőbb bajt az a szakmai és közéleti beállítódás kelti, hogy az Alföldet sokan még ma is — ismét Kogutowicz Károly szavával élve — "bitang" területnek vélik. Bitang, vagyis elcsapott, értéktelen, mihaszna. Ideje lenne tehát feladnunk ezt a tájismereti hiányból táplálkozó, káros ítéletünket. El kell hinnünk már végre, hogy a vüág nem dombokban és hegyekben, hanem igazi alföldekben szűkölködik. Ez a mi Alföldünknek, Európa legnagyobb tökéletes síkságának is igazi vonzereje. Nemcsak a puszták (azok is), hanem a poétikus hangulatú vízpartjaink, a még viszonylag jó levegő, a csend, a napfény, a túlzsúfoltság hiánya már önmagában is óriási vonzerő. A fejletlenségből fakadó viszonylagos elmaradottság, a táj romlatlansága, a vidéki romantika, a tanya is hordoz idegenforgalmi előnyöket. Sőt! Kellő előkészítés, s a megfelelő feltételek biztosítása mellett az egykori hortobágyi bombázótér több mint 7000 hektáros roncsolt területe is idegenforgalmi kurriózum lenne. Természetesen nem lehetnek illúzióink az alföldi turizmus hirtelen fellendülése tekintetében, jóllehet itt nem a költséges szállodaipar térhódítása lenne a meghatározó. Mind a beruházó tőke (termálvízen alapuló gyógyturizmus), mind pedig az ökológiai turizmus megkívánja a kellő színvonalon kiépített infrastruktúrát. Ezért létkérdés az Alföld felzárkózása szempontjából is a megfelelő utak (átkötő utak, pl. Karcag—Nádudvar), távközlési rendszerek, szolgáltatások kiépítése, fellendítése (ide értve a kunmadarasi repülőtér polgári reptérként való hasznosítását is). E téren a tájadottságok mozaikos elhelyezkedése is kínálja a sokszínűséget, s ezek kihasználása, működtetése terén is a kis- és középvállalkozók szaporodását. A helyi kezdeményezések kibontakozásának, az egészséges lokálpatriotizmuson alapuló önmegmutatásnak nagy lendületet adhatna egy, a vidékkel is komolyan számoló világkiállítás megrendezése. Amint korábban is jeleztem, a mindenkori Alföld-programoknak legfőbb repítője, máskor viszont kerékkötője a jól vagy rosszul felismert és érvényesített érdek volt. Ha a Nagykunság-vidék érdekeit jól akarja megjeleníteni, akkor szükségképpen szerves kapcsolatban kell állnia a szomszédos középtájakkal is. Ebből a felismerésből (Szűcs Sándor néprajztudós elnevezését átvéve) született meg a "Háromföld" elnevezésű regionális települési társulás, ami a Nagykunság, a Nagy-Sárrét és a Hajdúság peremterületeinek településeit hivatott érdekközösségbe tömöríteni. 294