Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)
Tóth Albert: Az Alföld-program és a Nagykunság
más régióitól megkülönböztetik. A legfontosabb sajátságok — melyekkel a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalása is egyetért — az alábbiakban foglalhatók össze: — A tökéletes sík jelleg. Ez a feltöltött medence különösen a Nagykunság vidékén mutatja ezt a "tengersík" vonását. (Nagykun településeink tengerszint feletti magasságkülönbsége csupán 1—2 méter.) — Tipikusan kontinentális éghajlat. A Hortobágy és a Nagykunság az ország legszárazabb vidéke. Aszályos nyarakon a félsivatagi jelleg itt különösen felerősödik. A szakmai előrejelzések ennek a tendenciának a további erősödésével számolnak. — A folyószabályozások nyomán itt ment végbe az egyik legnagyobb méretű európai tájátalakítás. (Ezzel párosult a Nyírségben és a Duna—Tisza közén a futóhomok megkötése.) E beavatkozás következtében veszítette el jelentős vízzel borított területeit a Nagykunság vidéke is. Ekkor apadt el a Zádor-folyó, ekkor száradt ki a kunkápolnási, karajánosi, kecskeri stb. mocsár, ekkor tűnt el a hajdani vízivilág. — Az előbb említett gyökeres tájátalakítás következtében újabb vízgondok keletkeztek. Az egykori vízbőség helyett az általános vízhiány vált a táj legfőbb gondjává. A terjeszkedő mezőgazdasági művelés (főleg a gabonatermesztés) tovább pusztította az erdőket. A mezőgazdaság kollektivizálásának eredményeként pedig szinte teljesen eltűnt a táj sokszínűsége, s az emberi beavatkozás ezt az agrár kultúrtájat szinte teljesen kultúrsivataggá tette. — A régiónak az ország más részeihez viszonyított gazdasági társadalmi elmaradottsága, a gazdasági szerkezet egyoldalúsága, a területi-települési infrastruktúra fejletlensége közismert tény. Ez szomorú történelmi örökség. Helyesen állapította meg — több mint fél évszázada — Kogutowicz Károly, hogy az Alföld évszázadokon át "tervszerű elhanyagoltatásban részesült". Ezen a nemkívánatos helyzeten még csak rontott az utóbbi évtizedek területfejlesztési politikája, ami a tájidegen, kényszerpályán mozgatott, szervetlen fejlesztést szorgalmazta. (Pl. az 1970-es évek Alföld-iparosítási programja.) — Településhálózatának egyedisége — a mezővárosok és a tanyarendszerek — egyedülálló történeti fejlődése. Sokat rontott a térség helyzetén a mesterségesen, az íróasztal mellől diktált, politikai hatásra született megannyi intézkedés, melynek következtében az egykor szervesen kialakult települési 290
