Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Füvessy Anikó: Zöld mázas, karcolt szívvel díszített tiszafüredi butykoskorsók

magán hordozta a történeti stílusokhoz való hasonlóságot. A parasztság reprezentációs tárgyigényét anyagi lehetősége és kultúrája mellett kulturális mintaképe is megszabta. Ez a mintakép a késő feudális köznemesi kultúra volt, mely a paraszti stílus reneszánsz és barokk motívumainak kedveltségében is megmutatkozik.

3 A korábbi, a parasztság számára is dolgozó kézműipar formanyelve a XVIII^XIX. század fordulójáig még nagyjából egységes volt. Egyes területeken már egyéni vonásokkal is rendelkezett, de az eltérések még nem voltak túl jelentősek.

4 A kerámiának azonban ez az egységes, klasszikus magyar stílusa, mely Soproni Olivér kutatásai alapján vált főként ismertté, a világos alapú, zöld, barna és vörös, írókázott díszítésű ólommázas munka, a XVIII. század folyamán az emlékanyagból szinte nyomtalanul eltűnt.

5 Hatása a későbbiek folyamán a közép-tiszai és a sárközi kerámiákon figyelhető csak meg. A mázas munkáknak azonban a XVII. század végétől van egy olyan csoportja, melynek jelenléte gyűjteményeinkben szinte folyamatos. Ez a rátétes és karcolt díszítményű zöldmázas kerámia, melyet leginkább ünnepeken használt italtartók szemléltetnek. A zöld máz, melyet rézoxidból állítottak elő, drágább volt, mint a színtelen ólommáz. Még díszítés nélkül is az ünnepélyességre, a módra utalt. Az ilyen edények megrendelői céhek, testületek, református egyházak, ritkábban magánemberek voltak. Az Alföldön néhány XVIII. századi darabtól eltekintve főleg a 207 2. kép. 1828-as butykoskorsó eleje (Karcag, magángyűjtemény)