Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Füvessy Anikó: Zöld mázas, karcolt szívvel díszített tiszafüredi butykoskorsók

XIX. századtól ismertek. Legszebb korai emlékei a Dunántúlról ma­radtak fenn a XVII. század végétől, mely arra utal, hogy a zöld máz­hoz kapcsolódó, mértéktartó stílus a magasabban képzett fazekasok körében is országosan ismert volt. Nem véletlen, hogy a mestermun­kák sorában még a XIX. században is ezt a hagyományt kérik számon többek között Debrecenben, Miskolcon és Egerben. A remeklő legény­től ugyanis nemcsak a mesterségbeli tudást, hanem a hagyományok is­meretét is megkövetelték. A mázas technika meghonosítását közvetítő tiszafüredi vagy ide áttelepült fazekasok is alkalmazták a zöld mázt, mely a vidék puritá­nabb ízlésű református lakossága körében kedvelt volt. Leginkább ital­tartókat — főként butykoskorsókat, ritkábban kulacsokat — öntöttek le zöld mázzal. Közülük most a karcolt szívvel díszített butykoskorsó­kat mutatjuk be. A tiszafüredi mázas kerámia korai, 1830—1870 közti emlékanya­gában a butykoskorsók részaránya igen magas, mintegy 30%-a a jel­zett időszak gyűjteményeinkben őrzött tárgyainak. Később termelésük teljesen visszaszorul, 1870-től csak három datált darabbal találkozunk (1877, 1878, 1886). Visszaszorulásuk nemcsak divatváltással, hanem egy új agyagbánya nyitásával is kapcsolatban áll. Ez a bánya a város keleti felében nyílt az északi, a hatóságok engedélye nélkül beépített bánya helyett. A korábbi, nagy vasoxid tartalmú, zsíros agyaggal szemben itt homokos, sovány agyagot lehetett bányászni. Ebből az agyagból vastag falú, nehéz butykosokat lehetett csak korongozni, melynek elkészítésére a fazekasok csak elvétve vállalkoztak. Minőség­ben ezek a túri darabokkal fel sem vehették a versenyt, gyártásával igen rövid idő alatt felhagytak. 6 A korai butykoskorsók változatos formai megoldásban, vörös, bar­na és fehér engóbbal leöntve, írókázott, ritkábban karcolt díszítéssel, színtelen, sárga vagy zöld mázazással készültek. A messzelyes űrtar­talmú kisbutykosoktól a 12—16 iccés nagybutykosokig többféle mére­tűek voltak. Általában megrendelésre készültek, a bütykösökön a ké­szítés évét és gyakran a tulajdonos nevét is feltüntették. A legegyszerűbbek a zöldmázas példányok voltak, melyek között csak el­vétve találunk írókázott díszítésűt. Ezeket a darabokat általában sgraf­fito elemek díszítik, több esetben csak felirat, esetleg csak évszám, írókázott díszítése azért is ritkább, mert a fekete színtől eltekintve a zöld engób vagy a zöld máz a földfestéses ornamentikát elszínezi, 208

Next

/
Oldalképek
Tartalom