Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Füvessy Anikó: Zöld mázas, karcolt szívvel díszített tiszafüredi butykoskorsók

polgárság reprezentációs edénykészletéből fokozatosan kiszorult, míg paraszti használata egyre növekvő ütemben emelkedett. A fazekasság reprezentációs tárgyállományának fogyasztói átrendeződtek, melyeket új, főként paraszti értékesítésre termelő mázas kerámiaközpontok kialakulása kísért. A fazekasság szempontjából döntő változások még az Alföldön sem egy időben zajlottak le. A múlt század második feléig, mintegy 40—50 év alatt, az alföldi és annak északi peremén elhelyezkedő, közepes nagyságrendű fazekasközpontok elsajátították a magasabb technikai tudást igénylő mázazást, átvették és környezetük ízléséhez alakították az átadó központok jellegzetes díszítőmotívumait.

2 A technikai és művészi közvetítőszerepet a térség nagy hagyományú fazekasközpontjai (Debrecen, Szeged, Hódmezővásárhely, Miskolc) játszották, részben kisebb városba áttelepült fazekasaik, részben az ezekből a mezővárosokból céhüknél tanuló inasok és legények révén. Ezek a nagy fazekasközpontok a paraszti stílus elindítói, mely aztán a közepes nagyságrendű regionális centrumokban teljesedett ki. A paraszti stílus létrejötte tehát a népművészet fejlődésének ahhoz a szakaszához köthető, amikor a kereslet súlypontja a kisebb mezővárosokba, falvakba tevődött át. A készítés helye és a termékek vevőköre egyaránt megváltozott. A fazekasstílusnak az új piacokhoz kellett alkalmazkodnia. Ezzel a mozzanattal válik a népművészeti értékeket hordozó tárgy fokozatosan parasztivá, míg korábban jobban 1. kép. 1828-as butykoskorsó (Karcag, magángyűjtemény) 206