Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Czicze Anikó: Dohánycsempészet és rejtegetés

Czicze Anikó Dohánycsempészet és -rejtegetés "Azóta van, amióta az állam rátette a kezét a dohányra. Ez pedig 1850. november 29-iki császári nyílt paranccsal kezdődött a magyar ember szomorúságára és bánatára."

1 A magyar emberek között nagy forrongás tört ki akkoriban, amikor megtudták a szabad dohánytermesztés betiltását. Az ellenszenvet hamar felváltotta a leleményesség. Az igazi jó dohány sohasem került a dohánybeváltó hivatalokba, hanem a gazdánál otthon maradt. Mindenféle furfangot kieszeltek a kukások, hogy a fináncok elől a dohányt elrejtsék. Fináncok a visszaemlékezések szerint kb. 1960-ig voltak, akik minden dohánytermesztőt ellenőriztek. A csendőrök pedig néha az utazókat kutatták át, nem csempésznek-e dohányt. A dohánycsempészek nem olyan emberek voltak, akik lopták a dohányt. Pénzért vásárolták fel különböző helyeken azt a pár kilót, amit a környékbeli falvakba, városokba vittek. Ezeken a helyeken három-négyszeres áron adták el. A következő, ma már vidámnak tűnő történetek arról szólnak, hogyan csempészték és dugták el a dohányt a régi kukások. Minden történet valóságos eset, csak a címeket adtam saját fantáziámból merítve. Az árulkodó jelek Egyszer dohánycsempészek jártak nálam, és nagy nehezen rávettek arra, hogy adjak el nekik dohányt. Adtam aztán nekik pár kilót és elmentek. Útközben megállították őket a csendőrök, és megtalálták náluk a dohányt. Mivel nem akartak bajba kerülni, elárulták, hogy kitől vették. Hát egyszer látom, jönnek a csendőrök és mondják, mi van. 201