Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Ökrösné Bartha Júlia: Lakodalmi ételbeköszöntők Karcagon

Толпа és káposzta az étkek vezére Áldott legyen a föld, ahol terem gyökere. Most már nem dicsérem, dicsérje meg magát Belevágattam négy oldal szalonnát Tizenkét malacnak elejét, hátulját Keresse meg benne most ki fülét, ki farkát. Éjfél utáni sült hús ajánlása Sülteket is hoztam, de nemcsak egyfélét Köszörülje meg hát ki-ki kése élét De el ne csorbítsa a tányérja szélét Kend meg cigány, húzza repedt hegedűjét Régi ősatyáink mért voltak oly vének? Azért, mert szüntelen pecsenyét evének. Hajnal felé kerül az édesség az alábbi rigmussal beajánlva: Kedves vendégeim, itt a finom sütemény Nincsen ebben sem ánizs, sem tökmag sem kömény Cukorral vegyítve nem is olyan kemény. Aki ilyenen él, nem bántja a köszvény. Mindjárt megkívánja az ember, ha ránéz. Fogjon meg hát sok-sok darabot minden kéz. A vőfélyversek a múlt századtól kéziratos formában terjedtek, de továbbéltek a szóbeli hagyományokban is. Ujabban rendszeres lett JászNagykun-Szolnok megyében a vőfélyek évi egyszeri szervezett találkozója, ahová persze más vidékről is jönnek meghívottak. Magnóval és jegyzetfüzettel érkeznek a vőfélyek, felgyűjtve egymás rigmusait, nagy fejtörést okozva ezzel a jövő folkloristájának, aki a táji variánsokat próbálja majd gyűjteni. Jegyzetek 1. Szentesi Tóth Kálmán: Lakodalmas szokások a Nagykunságon. Karcag, 1929. 3. p. 2. Uo. 34. p. 3. Ezúton is köszönetet mondok Revákné Ökrös Máriának, amiért nagyatyai örökségét, a múlt század végi vőfélykönyvet elhelyezte a Nagykun Múzeum Adattárában (2780-94) és hozzájárult a közléshez. 4. Köszönöm sógoromnak, Márki Sándornak, hogy rendelkezésemre bocsátotta vőfélyrigmusait és mindenben segítette munkámat. 200