Bagi Gábor szerk.: A szülőföld szolgálatában: Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok közleményei 49. (1994)

Szabó László: A paraszti munkaeszközök terjedése Szolnok megyében (Gondolatok a statisztikai tudományok és a néprajz kapcsolatáról)

né. Fontos ezért a paraszti üzemeknek a szerkezetét felderíteni, részben úgy, hogy a teljes üzem szerszámanyagát részletesen adatoljuk, egy-egy eszköz különböző rendeltetését, más-más üzemágban való használatát részletesen felderítjük (ez muzeológiai feladat): másfelől úgy, hogy az évi üzemmenetet rekonstruáljuk, s valamennyi tevékenységet számbavéve, megvizsgálva, nem engedünk kitöltetlen időszakot a paraszti élet menetében. Az ilyen néprajzi vizsgálatok kiegészíthetik a statisztikai adatok alapján rajzolt képet, s teljesebbé tehetik ismereteinket a közelmúltra vonatkozóan, analógiaként használhatjuk a múlt kutatásában. 4. De nemcsak a paraszti üzemek eszközanyagának vizsgálata jár ilyen tanulsággal, hanem az egyes szerszámoké is. A néprajzban az agrártörténet egyik problematikus kérdésköre a hagyományos paraszti technika átalakulása. A nagyobb teljesítményű eszközök, majd gépek megjelenése mi módon alakítja át a parasztüzemet, a paraszti termelést. Vizsgálataink szerint az alföldi paraszti üzemek gépesítésének ütemét nagyon befolyásolta egyebek mellett az is, hogy a sokféle termelő, sok üzemegységből összetevődő paraszti gazdaság bizonyos gépekbén újabb melléküzemági lehetőséget talált, amely jövedelmezőnek ígérkezett, összeegyeztethető volt működtetése nemcsak a vállalkozó üzemének megszokott menetével, hanem a tágabb közösség munkaszokásaival is. Tudjuk (hiszen a mezőgazdasági statisztikák ezt már pontosan és rendszeresen feljegyezték), hogy Magyarországon legelőször a szemnyerés gépesítését oldották meg. Már a századfordulón ezen a téren volt a legnagyobb előrehaladás. Gunst Péter a két világháború közötti statisztikákat elemezve azonban meglepődve tapasztalta, hogy a korábbi feldolgozással ellentétben országszerte, de különösen az Alföldön nem, vagy nemcsak a nagybirtok gépesít, hanem középparaszti gazdaságok is. A traktorok számát tekintve ez az arányszám még inkább a parasztok javára billen. Helyesen állapítja meg a szerző, hogy itt nyilván nem saját üzemben való használatra kell gondolnunk, hanem bércsépelésre, bérszántásra, azaz amint már mondottuk, egy újabb jövedelmező üzemág beállítására. Ezt a jövedelmező üzemágat nem lehetett volna azonban tömeges méretekben megteremteni, még akkor sem, ha a vállalkozóknak saját tőkéjük bőven lett volna, vagy mint Gunst Péter is mondja, meg lett volna a géptársulásokra való lehetőség (vagyonközösség). Szükséges volt hozzá az is, hogy az új eszköz a már meglévő munkarendet ne fordítsa fel egyszeribe, hanem beilleszked141